Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Már nem vágyom párkapcsolatra. Ez vajon normális?
Egy éve vége lett egy hosszabb kapcsolatomnak. Azt gondoltam, hogy kölcsönös tisztelet és szeretet mellett bármi működtetni lehet. Februárban egy tragédia történt a családban. Próbáltam erős maradni, de a párom csak azt hajtogatta, hogy a halál csak egy állomás, a halottakon nem segíthetünk, a gyásznak semmi értelme.
Semmit nem vártam tőle, nem kértem, hogy jöjjön velem a temetésre, vagy vigasztaljon, csak jól esett volna, ha egy kicsit gyengédebb velem, ha legalább megölel. Nem történt meg. Végül elhidegültünk egymástól.
Azóta úgy érzem magam, mint egy gép. Megcsinálom a háztartást, bemegyek dolgozni, próbálok mosolyogni, barátkozni a kollégákkal, de senkivel nem tudtam mélyebb kapcsolatot kialakítani. Eljárok önkénteskedni, próbálok odafigyelni másokra, a maximumot adni azoknak, akiknek szükségük van rá.
Pár régi barátom van, ők értenek kérdés nélkül is, mellettem vannak, ha szükségem van rájuk, de körülbelül ennyi a kapcsolatom a világgal. Bent voltam a dédimnél az idősek otthonában, és úgy voltam vele, hogy ha én lennék 90 éves és vissza kellene néznem az életemre, egyedül csak a barátaim és anyukám hiányoznának. Nem vágyok párra vagy gyerekre. Teljesen jól elvagyok azzal, hogy megcsinálom a feladataimat és a maradék energiámmal próbálom építgetni egy kicsit ezt a világot.
Egyszerűen nem tudok még egyszer egy férfit elképzelni magam mellett. Nem szeretnék valakinek megint csak a szex miatt fontos lenni, csak addig, amíg nincs velem gond.
Szerintetek mit tegyek?
Tulajdonképpen ha a másik oldalról nézed az életedet nincs vele semmi baj. Dolgozol, önkénteskedsz, ellátod a háztartást, van pár régi barátod akik megértenek,és még az is természetes,hogy egy nagy csalódás után nem vágsz kapcsolatra.
A szeretted halála érthető módon megviselt, idő kell ahhoz,hogy feldolgozd.
Most ilyen korszakod van, de ha megismersz valakit aki szimpatikus Neked, elnyeri a bizalmadat, jól érzed magad Vele biztos,hogy változni fog a véleményed.
Szerintem nem kell tenned semmi különöset, a gyász folyamata lezajlik Benned, és ha egy kicsit enyhül, próbálj a barátaiddal kimozdulni, hiszen közöttük jól érzed magad. Aztán lassan majd nyithatsz a világ felé.
A haláleset és a csalódás megviselt lelkileg és ez érthető. Idő kell ahhoz,hogy begyógyuljanak a sebek.
Szia!
Én megértelek. Régen imádtame emberek közt lenni, barátkozni - ma már se bulik, se barátok. És nem is hiányzik.
A kapcsolat létrejötte szinte csak kémia és tudatalatti agyi munka, szóval erre tudatosan vágyni nem igazán fontos, mert akkor is jönni fog, ha te tudatosan nem akarod. Max ha várod, akkor hamarabb őrülsz bele :)
Szerintem normális. Főleg ha azt nézem, hogy ez mekkora emberi csalódás neked. Mármint a történeted. Egy rossz emberrel voltál együtt szóval ne aggódj, teljesen rendben vagy. A faszi meg jönni fog csak vak ne legyél...
Viszont, ha esetleg úgy érzed, hogy ez ennél mélyebb benned, akkor lehet érdemes pszichológust keresned aki segít feltárni ezt (ugye 10 mondatból nem lehet leszűrni, hogy nálad kóros v normális állapot van-e)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!