A barátnőm sokszor késik, megvárat. Megkértem rá, hogy figyeljen erre jobban, mert én ezt nem szeretem, de kicsit megsértődött rám. Szerintetek én reagálom túl?

A legtöbb ember le tud szokni a késésről, DE mint írtam az én feleségem vérében van az egész, a család így nevelte fel és egyszerűen ha csak ostorral ütöm, akkor lesz valamennyire pontos.

Addig amíg ez számára nem olyan fontos, mint számodra is, addig késni fog.

Lehet kell neki egy késés trauma, de az enyémnél sem válik be, még akkor sem, amikor repülőt kés le.

Gáznak gáz, de vagy megszoksz, vagy megszöksz.

Ez nem egoizmus, vagy érdektelenség, ő ilyen. Vannak ilyen emberek. Meg van a másik véglet is.

A bátyámnak ha azt mondom, hogy jöjjön hétre, hét elött 10 perccel áll a kapu elött, és nézi az óráját, hogy mikor csengethet.

A sógornőm még soha életében nem látta egy színházi előadás elejét, mert sosem ért oda idejében. Az első befektetésük egy olcsó autó volt, mert volt egy nyaralójuk, ahol minden hétvégüket töltötték, de pénteken a 4 órás vonatot mindig lekéste anyu, a következő meg csak este volt, így töksötétben kellett csomagokkal felmászni a hegyre.

Ennek ellenére együtt élnek 30 éve. Van ilyen.

Én majdnem mindig kések. Ha borzasztó fontos, akkor sem sikerül odaérnem a megbeszélt időre, hanem legalább 20 perccel korábban ott vagyok, nem direkt, valahogy nem sikerül felmérnem mi mennyi időbe telik.

Valóban nem strapáltam soha magam egy találkozó miatt, ha nem fontos, megengedem magamnak a késést(5-10perc). Viszont cserébe a másikra is várok. Egyszer másfélórát vártam, mert a srác elaludt, de gyakran várok fél óránál kevesebbet barátokra és barátnőkre. Amíg várok, nézelődöm, gondolkozok, a nali teendőket számolom. Menekülök azok elől, akik percre pontosan beosztják a napjukat, hogy most 13:01től fagyizunk 13:07ig.

Számomra nem tragédia, ha lemaradok a mozifilm első 10 percéről, mert az reklám. Az sem zavar, ha a másik vár rám 5 percet.

Igazából úgy is felfoghatnánk, hogy lehetőséget adok neki, hogyha netalántán késne, ne érezze rosszul magát, hiszen nem várat meg.

Igen, nő vagyok.

Egyébként érdekes mód más dolgok precíz vagyok, pl a hűtőmben csoportosítom a dolgokat, de úgy gondolom, mikor az ember rám szánja az idejét, onnantól azzal az idővel rendelkezhetek, ami akár késés is lehet, talán ezért nincs lelkiismeretfurdalásom.

Eddig csak egy emberhez volt szerencsém, aki sosem késett és ki is kérte magánam az 5 perc késésemet, mert ő 5 perccel korábban ott volt és így 10 perce várt rám, ami neki nem fért bele. Teljesen abszurd volt a helyzet, mivel szóltam neki, hogy 5 percet kések(mindig szólok), de mire odacsörögtem már épp megérkezett. Tiszta ideges lett, hogy az ő idejét ne osszam be, meghogy felnőttként lehetném pontos, szinte kiabált és lelépett. Nem vesztettem semmit, mázli, hogy ilyen gyorsan kiderült, hogy valami nincs rendben az idegeivel.

Szerintem inkább azon gondolkozz el, milyen hasznos tevékenységtől foszt meg téged az 5-10 perc késése. Mit csinálnál helyette?

#17

Lol, és még meg is magyarázod, hogy késni rendben van. Ja, én is nő vagyok, de késni suttyóság.