Megsértődött a feleségem amiért megkértem, hogy ne jöjjön sokszor mert nem akarom, hogy így lássanak. Ez baj? Mit tegyek?

Elősször magaddal békülj meg, és a helyzeteddel.

A betegség kiszolgáltatottá tesz, és ezt szégyelljük. Pedig nem kéne.

Mikor a kemótol kopasz lettem, az összes tükröt kalapáccsal törtem volna össze. Családom pedig mellettem állt.

Szépen átalakultak a dolgok. Férjem már a garázsban sütötte a szalonnát, az udvaron evett.

Lányaim szebbnél szebb kendőket hoztak.

Mikor magamban feldolgoztam, akkor már tudtam viccelődni is. Mennyit spórolok a fodrászon.

Mindezt csak azért írtam le, magunkkal kell kibékülnünk, elfogadnunk, mert a Feleséged már megtette Így is szeret, látogat. Ne sértsd meg.

Egy házasságban ketten vagytok még szép, hogy törődik veled ez így van rendjén.

Próbáld meg a másik oldalról nézni a dolgot gondolj bele az ő helyzetébe. Van egy férje, akit szeret és most beteg.

Szerinted ő most, mit érez? Te mit tennél ha ő lenne beteg? Biztos izgulnál érte és mindig ott lennél mellette, hogy segíts neki, hogy tudd, hogy van.

Szerintem ő most nagyon ideges és erre még rárak az, hogy eltolod magadtól.

Egy valamit mondhatok: a bajban jön rá az ember, mennyit ér a kapcsolata és arra is, hogy mennyire felnőtt!

Ha most magadba fordulsz és eltolod magadtól és nem engeded be a világodba, nem osztod meg vele a fájdalmaidat, gyakorlatilag kiiktatod őt az életedből na ott kezd el bomlani egy kapcsolat. Egyedül fog maradni ő is a saját fájdalmával, dühével. Te is magadnak ő is magának...aztán szépen eltávolodtok. Leereszkedik egy fal.Pedig ez szólhatna az összekovácsolódásról is. Rossz dolog egyedül lenni a bajban.

Egy házasság arról szól, hogy jóban-rosszban. Nem csak akkor kell együtt lenni, amikor minden jó. Aztán ha rosszra fordulnak a dolgok akkor magadba fordulsz. Ez nem jó így.

A férfiasság nem erről szól. Senkinek sem lesz jobb ha elmentek egymás mellett és nem vesztek részt egymás nehéz pillanataiban. Ez a gyerekenek sem mutat valami jó példát.

Sajnálatos, ami veled történt. Hogy mi a helyes? Azt leírni könnyű de megélni és megtenni...gép mögül könnyű okoskodni.

De!

Az a helyes ha tudatosítod magadban az állapotodat, ha tájékozódsz a helyzetedről, a lehetőségeidrő, ha minél előbb tudomásul veszed a helyzeted, ha minél előbb elkezdesz a gyógyulásra koncentrálni és arra hogyan tovább. És mindezt a családoddal együtt mert ők ezért is vannak. Ők veled élnek őket is érinti az állapotod tehát nem kezelheted magánügyként.

Hát ennyi. Javulást!

Ez több kérdésre is igaz, ha az érintettnek mondanátok el amit ide leírtok, már meg is oldódna a probléma.

Beszélj vele. "Ne haragudj hogy ezt mondtam, csak még magamban sem dolgoztam fel a történteket és tartok a jövőtől, de örülök hogy mellettem állsz és köszönöm, csak sajnálom hogy így kell látnod." Nem sokkal jobb és őszintébb mindenkinek mintha azt mondanád, hogy "Ne gyertek már ilyen sűrűn."?