Miért van az, hogy az életkor előrehaladtával az emberek többsége már nem annyira lesz "szerelmes", hanem inkább "számító" a párkapcsolataiban?

Mert rájönnek ,hogy a szerelemből nem lehet megélni.

n25

Ez szerintem egy elég olcsó általánosítás, szerintem ők vannak kevesebben. Illetve nem is így mondanám, hanem úgy hogy aki alapból számító volt az az is marad, a szerelempártiak többsége pedig marad szeremes, csak a nagyot csalódó emberek válnak számítóvá.

De a szerelem fura dolog, dédanyám még 81 éves korában is szerelembe esett a negyedik férjével és a rokonság szerint akkor volt igazán szerelmes.

Anyámat is 45 évesen láttam először annak, és még sok ilyen példa van.

A szerelem nem egzakt tudomány ahogy törvények uralkodnak, bárhogy is próbálkozunk megfejteni a dolgot.

Úgy beszélnek rengetegen, mintha a szerelem lenne az Univerzum létezését meghatározó, ember életében legfontosabb tényező, ami minden más fölé képes emelkedni.

Csak hogy mondjam? Túl sok volt a hollywoodi romantikus filmekből és a disney mesékből az évtizedek alatt?

Szerintetek a szüleitek, nagyszüleitek, dédszüleitek is úgy voltak együtt 30-60 éveket, hogy állandóan őrjítően szerelmesek voltak egymásba

A szerelem egy kémiai reakció az agyban, ami az embereket szaporodásra ösztönözné. Az állatokban is megtalálható ugyanez. A szerelmes ember agya megvizsgálva nagyon hasonló a párzási időszakban lévő, párjukat már megtalált állatokkal. (Igen, a melegeknél, a gyerekeket nem akaróknál, stb. is ugyanúgy működik.)

Én a kettő közé párhuzamot vonok.

Attól lehetek én még szerelmes 40 évesen is,hogy a másik fél életkörülményeit, egzisztenciáját,anyagi helyzetét, esetleges tartozását is szem előtt tartom.A kettő nem zárja ki egymást.

Ha valaki huszonévesen köt házasságot, tartós kapcsolatot, alakít ki közös jövőt, akkor akár közösen érhetnek el egy bizonyos anyagi jólétet, vagy mennek bele kisebb/nagyobb adósságba.

Viszont: ha valaki már középkorúként kezd egy új kapcsolatba valamilyen szintre már eljutott az életben, van otthona, megtakarítása, és..gyereke.

Megfontoltabban kell döntenie mint fiatalabb korban, több mindent kell szem előtt tartania.

5.

Jól mondod.

Meg ez is egy annyira hazug mondás, hogy a szerelem vak (mindenre). Nem, rohadtul nem vak. És ezzel nincs semmi gond.

5-ös jól írja.

Huszonévesen még lehet a szerelem a meghatározó, elsődleges.

40 felett már jó esetben van egy csomó élettapasztalat, csomó történés, gyerek(ek) esetleg nagy csalódások, tehát egy csomó hozadék, ami miatt már maga a szerelem nem lehet olyan kizárólagos, egyetlen a döntések meghozatalánál.

Óhatatlanul is bekerül a racionalitás a pakliba.

Ami nem biztos hogy baj, segít jó döntéseket hozni, nem csak a rózsaszín ködben tapogatózik az ember.

Mert az emberi agy érzelmi intelligenciája 30 felett fejlődik ki teljesen. Ekkor nyomja el a racionális agy a gyermeki agy akaratát.

Amit te írsz az egy rossz kérdés. A szerelem nem múlik el, csak előkerülnek más szempontok is. Illetve ennek hozadékaként például megszűnnek a gyermeki hisztik/sértődések mert az agy egy veszekedés alatt is képes már látni, hogy valami értékesebb dolgot veszít el, ha sértődésből 'szakít'.

Bonyolult és egyben egyszerű dolog ez, de olyan, hogy a szerelem elmúlik... olyan nincs. Az csak kémia (oxitocin, dopamin, szerotonin)

De...a szerelem elmúlik...szeretetté, tiszteletté alakul át. Van aki azt mondja,hogy 30-40 éve szerelmes a párjába. Én a szerelem fogalmát másként értelmezem.

A szexuális vonzalom is csökken, de azért fellángolhat még kortól függetlenül bárkinél.

Láttam én már középkorú eszeveszetten szerelmes embert aki szexuálisan is odaadó volt.