Barátom nem akar velem időt tölteni vagy csak ennyire "unalmas"?

Valószínűleg egyszerűen különböző igényeitek vannak és különböző helyzetekben érzitek jól magatokat. A leírtak alapján a barátod egy introvertáltabb személyiség, aki szeret egyedül vagy a kizárólag általa jól ismert emberek szűk társaságában lenni és egyszerűen nem kikapcsolódást, hanem stresszt jelent számára, ha elmentek valahová. Te pedig pont fordítva működsz.

Semelyikkel nincsen semmi probléma, mindenki olyan, amilyen. Nem lehet azt mondani, hogy a horgászat bármivel értéktelenebb időtöltés lenne, mint bármi más.

Megértem, hogy nem akarsz szakítani, de érdemes megfontolni, hogy a barátod egyszerűen nem illik hozzád, mert hosszú távon azok a párkapcsolatok tudnak jól működni, ahol a két fél nagyjából hasonlóan szereti eltölteni a szabadidejét. Ennek hiányában a szabadidő folyamatos konfliktusok forrása lesz, a felek frusztrálttá válnak, a párkapcsolat meg kiüresedik.

Ha változást szeretnél, de nem szeretnél kilépni a kapcsolatból, akkor az egyetlen, amit meg lehet próbálni, hogy leülsz vele erről beszélni és világosan elmondod neki, hogy te mire vágysz és meghallgatod, hogy ő mit gondol a kérdésről. Emellett pedig aktívan kiveszed a részed a programszervezésből és nem arra vársz, hogy ő találja ki és szervezze meg ezeket. Elvégre ő teljesen jól elvan a pecával, te szeretnél mást, úgyhogy neked kell tenni érte.

Vagyis röviden: 1. Őszinte kommunikáció, 2. A saját problémáink megoldásában kezdeményező, aktív szerep felvállalása. A párkapcsolatokban felmerülő legtöbb mindennapi probléma ezekkel simán megoldható, csakhát ugye erőfeszítéseket kell tenni, kezdeményezni stb, így sokan nem teszik meg.

Nekem van személyes élményem is ezzel kapcsolatban, szóval előre is elnézést, ha nem leszek olyan objektív meg tapintatos, mint az előző válaszoló.

De nálunk ennek szakítás lett a vége. Nálunk is nagyon hasonló volt a szitu, én szerettem volna programokat, hogy ne csak otthon üljünk állandóan. Ő meg persze mindig fáradt volt. Ráadásul neki még ilyen mániája se volt, mint a barátod horgászszenvedélye. Bár ő helyette meg munkát és sulit egyszerre végezte - itt jegyezném meg, hogy egyébként én is. Mégis ha olyan kedvem volt, hogy mentem volna valamerre, ő szinte sosem volt benne partner, és természetesen magától se akart menni semerre. Kivéve mikor haveri/munkatársakkal kitűzött program volt, olyanokra speciel ritkán mondott nemet (bár ezek nem voltak túl rendszeresek).

Viszont amondó vagyok, hogy ha valaki szereti a másikat, akkor figyelembe veszi az ő igényeit is, nem csak a sajátját. Illetve a "mindenki arra talál időt, amire szeretne" mondást is helyénvalónak tartom. Na most, ha te elmondtad neki, mit szeretnél, és még kezdeményezel is, mert kitalálsz programokat, ő pedig sokszor mégis lemondja, meg nincs kedve hozzá, az szerintem felejtős. Emiatt szakítottam én is többek között, mert meguntam ezt az egyhangúságot, és ennyi idő alatt változtathatott volna, ha akar a hozzáállásán. Ha nagyon nem látod a barátodon a hajlandóságot, én azt mondom, te se vesztegesd az időt, nekem 5 évem ment el így...