Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túlságosan aszociális vagyok egy kapcsolathoz? N
Gyerek és tini koromban mindig úgy képzeltem, hogy majd egyedül fogok élni, max egy macskàm lesz.
Aztàn teljesen màshogy alakult, mivel szinte mindig voltak kapcsolataim, de egyedül a jelenlegi pàrommal költöztem össze. Ennek 3,5 éve.
Előtte egyedül laktam.
Sajnos úgy érzem, nehéz neki velem, rosszul alkalmazkodom. Korábban megszoktam, oda megyek, ahovà akarok, akkor, amikor akarok. Ha reggel van kedvem, reggel vásàrolok be, ha este, este.
Hát, vele nem így van. Bevàsárolni csak reggel lehet menni, ha ő otthon van vagy hazajött onnantól sehovà aem lehet menni, síri csend és béke kell legyen, nincs pl zenehallgatás vagy film hangosan meg ilyenek.
Én ha egyedül vagyok reggel, az első, hogy bekapcsolom az egyik kedvenc számom (ambient, nem kell valami zajra gondolni), csinàlok kávét, és még pizsamàban leülök reggelizni egy könyv mellé.
Ha ő otthon van, akkor felkelek, felöltözök, csinàlok neki reggelit, csinálok magamnak is, aztàn meg kell vàrni, amíg felébred, akkor reggelizünk.
Szeretem a pàrom, mert jó ember, de neki még nàlam is jobban megvannak a rigolyài (pl ha jàtszik gépen, nem szabad zavarni, ez napi 3-5 órát jelent).
Néha lelkifurdalásom van, amiért ilyen rosszul alkalmazkodom, nem vagyok társas lèny
"reggel 8-tól este 10-ig üvöltet valami limonádé zenét"
Senki nem írta, hogy ez lenne a helyzet, a kérdező sem. Tanulj meg olvasni, ha mindenáron kötözködni akarsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!