Túlságosan aszociális vagyok egy kapcsolathoz? N

Gyerek és tini koromban mindig úgy képzeltem, hogy majd egyedül fogok élni, max egy macskàm lesz.

Aztàn teljesen màshogy alakult, mivel szinte mindig voltak kapcsolataim, de egyedül a jelenlegi pàrommal költöztem össze. Ennek 3,5 éve.

Előtte egyedül laktam.

Sajnos úgy érzem, nehéz neki velem, rosszul alkalmazkodom. Korábban megszoktam, oda megyek, ahovà akarok, akkor, amikor akarok. Ha reggel van kedvem, reggel vásàrolok be, ha este, este.

Hát, vele nem így van. Bevàsárolni csak reggel lehet menni, ha ő otthon van vagy hazajött onnantól sehovà aem lehet menni, síri csend és béke kell legyen, nincs pl zenehallgatás vagy film hangosan meg ilyenek.

Én ha egyedül vagyok reggel, az első, hogy bekapcsolom az egyik kedvenc számom (ambient, nem kell valami zajra gondolni), csinàlok kávét, és még pizsamàban leülök reggelizni egy könyv mellé.

Ha ő otthon van, akkor felkelek, felöltözök, csinàlok neki reggelit, csinálok magamnak is, aztàn meg kell vàrni, amíg felébred, akkor reggelizünk.

Szeretem a pàrom, mert jó ember, de neki még nàlam is jobban megvannak a rigolyài (pl ha jàtszik gépen, nem szabad zavarni, ez napi 3-5 órát jelent).

Néha lelkifurdalásom van, amiért ilyen rosszul alkalmazkodom, nem vagyok társas lèny