Hova tűntek a kedves, normális lányok? Régebben lehetett neten ismerkedni bőven, akár itt gyk-n is, manapság viszont mindenhonnan eltüntek. Ti hol ismerkedtek lányokkal neten?

"Személyesen mégis hol ismerkednek a lányok?"

Jesszus.. ez tényleg kérdés manapság? Őszintén? Bárhol. Suliban, utcán, baráti összejöveteleken, közös ismerősök által, munkahely által, bármilyen programon. Aki jár emberek közé annak nem nagy probléma személyesen ismerkedni.

A társkeresők is sokat változtak. Én voltam fent társkeresőn 10 éve is meg mostanában is. Régen nem kellett ennyi mindenért fizetni, és találtam is olyat, akivel akkor összejöttem. Aztán sajnos nem úgy alakult, hogy együtt maradtunk, de attól még szép emlék maradt az az időszak. Mindegy, szakítás után én nem a társkeresésre koncentráltam azonnal, hanem a karrieremre, és magamra, utazgattam, dolgoztam, tanultam, lakásra gyűjtöttem...

Aztán kipróbáltam a társkeresőket ismét. Manapság azt látom, hogy már leginkább a nyerészkedésről szól, gondolkodtam rajta, hogy én is indítok egyet, jó pénz lenne... A másik, hogy akikkel mostanában a korosztályomban belefutottam társkeresőn, azokkal vagy nem illettünk össze, és ez nekik és nekem is rendben volt, nem húztuk egymás idejét, vagy alkalmatlanok párkapcsolatra. Aztán az ingyenes időszak elmúltával már alap funkciók is be lettek korlátozva, amik persze pénzért feloldhatók lennének, de én nem fizetek ilyenekért, szóval lehet, hogy több időt kellett volna eltöltenem ezeken az oldalakon, és akkor találtam volna valakit, akivel kölcsönösen megfelelünk egymásnak, de lutrira nem szórom a pénzemet, az másra is kell, főleg úgy, hogy magamat tartom el.

Egyébként mondok még valamit, így 30 után már valahogy elmúlt az a láz, ami húszas éveimben hajtott a társkeresésre. Megtanultam egyedül élni és eltartani magam, nem akarok minden áron gyereket, családot. Ha lesz, úgy is jó, ha nem lesz, úgy is jó, az viszont nem mindegy, milyen társ mellett élem a mindennapjaimat, és ha nincs olyan, akihez szívesen jövök haza, akkor még egyedül is jobb. És ettől én azért nem vagyok magányos, tartalmas életem van így is. Mondhatjuk, hogy beleuntam a keresgélésbe, ez is benne van a pakliban, hogy francnak feszítsem meg magam, ha mondjuk csak olyanokba botlok, akik nem illenek hozzám. Természetesen nyitott vagyok a lehetőségre, gyk, facebook, buszmegálló... stb, de célzottan már nem keresek társat.

Én régen kedves voltam neten (itt is), de beleuntam a gyökér privátokba, amiket kaptam miatta, a konfliktusokba, mikor félreértették a pasik a kedvességem, stb. Élőben meg mindig visszaéltek vele.

Most már inkább csak a páromnak, a családomnak, és a közeli barátaimnak tartogatom a kedvességet, másokra nem pazarolom, sokkal boldogabb azóta az életem. :)