Tényleg el kellene fogadnom, hogy a halott barátnője volt a mindene, és én csak pótlék vagyok?

Én a helyedben azt mondanám neki, hogy tegyetek még egy próbát, de külső segítséggel: Párterápia, vagy pszichológus bevonásával.

És legyél partnere a gyászban is: Menj ki vele a temetőben, hagyd, hogy kibeszélje magából, legyél társa - Ebben is.

Nincs kire féltékenynek lenned, az a nő elhunyt, ő pedig próbál új életet kezdeni, de ez nem könnyű.

Mikor halt meg az exe? Ti mikor jöttetek össze, és meddig voltatok együtt?

Sajnos az ilyen helyzet nagyon kényes, hiszen nem szakítottak, nem volt semmi lezárása a kapcsolatnak, mint általában.

Mikor történt ez a haláleset?Lehet,hogy még túl friss ahhoz,hogy újra kezdje az életét mással.

Ha nemrég történt még az időnek dolgoznia kell,váratlanul érte az elvesztése, sokkhatásként hatott Rá.

Ha ez viszont nem mostanság történt, akkor valóban jó ötlet a külső segítség, bár nem hiszem,hogy Neked fel kellene azt vállalnod,hogy ebben a folyamatban részt veszel Vele/Mellette.

Én úgy érzem,hogy Te nem kötődsz Hozzá igazán, el tudod Őt engedni. Ne törődj bele pótlék szerepbe - már ha annak érzed magad.

Ha viszont fontos Neked, és látod,hogy tesz annak érdekében,hogy sikerüljön túllépni ezen a nehéz helyzeten, akkor adj Neki még egy kis időt.

"elmondta, hogy a halott barátnője volt az élete szerelme, akit sohasem fog pótolni senki"

"Én úgy érzem,hogy Te nem kötődsz Hozzá igazán, el tudod Őt engedni."

Ez komoly? A srác kimondja feketén-fehéren, és még a nőnek kell bizonyítania, hogy kötődik?