Az halott kapcsolat, ha úgy érzem, a barátom teljesen leszívja az összes energiám?

Egyszerűen fárasztó vele lenni, mert magától nem nagyon beszél, mindig én kezdeményezem a beszédtémákat, ő meg nem nagyob tud miről beszélni. Egy idő után már én se. Csak akkor vagyok képes vele találkozni, ha nem vagyok fáradt, mert ha fáradt vagyok, egyszerűen elviselni se tudom, leszív energiailag. Annyi barátnőm van, akikkel még akkor is szívesen találkozom, ha éjjel riasztanak fel, de a barátommal való találkozásokra csak kipihenten tudok elmenni, különben az egész találkozó negatív hangulatú lesz. Múltkor úgy találkoztunk, hogy 2 órát tudtam csak előtte aludni éjjel, és hát egész nap pilledt voltam, barátom is átvette ezt és a végére olyan negatív hangulatom lett, majdnem egymásnak is estünk. Ha barátnőimmel vagyunk fáradtak, sokszor inkább átmegy már nevetésbe a dolog, meg ilyen "fáradtagyú" poénkodásokba. Barátommal valahogy nem mennek ilyen simán a dolgok, sok tali után érzem úgy, hogy huhh, teljesen lefárasztott agyilag... És nem is úgy jövök haza, hogy "ujj de jó volt, kicsit kikapcsolódtam", hanem inkább csak úgy, hogy "eltelt ez az idő". Valami nem stimmel... Fogalmam sincs, mi lehet a gond. Úgy érzem, szeretem őt (de nem szerelemmel sajnos), de már ebben se vagyok biztos. Közös beszédtémákra visszatérve: ő túl egyszerű nekem, egyszerű gondolkodással és gondolatokkal. Ha beszélek hozzá, úgy érzem, nem tudja követni a gondolatritmusomat. Nincs kifinomult gondolkodása, ha valami/valaki nem tetszik neki elsőre, akkor elkönyveli, hogy na az akkor rossz, és utána csak a rossz oldalát látja... Ez is zavar a gondolkodásában.