Ti várnátok rá?

Párommal első pillanattól nagy szerelem volt köztünk, de sajnos kisiklott a kapcsolat néhány konfliktuson (hibázott amit nem tudtam jól kezelni és ez belehúzott minket egy spirálba). Közre játszott hogy túl sokat voltunk együtt és gyorsan történt minden. Veszekedtünk, majd szakítottunk, pontosabban megbeszéltük, hogy szünetet tartunk. Azt nem beszéltük meg, hogy meddig, csak azt, hogy ha nagyjából enyhültek a sérelmeink és mindketten hiányzunk egymásnak, akkor adunk még egy esélyt. Néhány hét, néhány hónap vagy néhány év... Ha majd mindketten úgy érezzük.

Ez pár hete volt és persze borzasztóan hiányzik, nem is beszélünk. Magamon is érzem és róla is tudom, hogy még kell idő. De közben mindenki arra buzdít hogy éljek, pasizzak, lépjek túl... Viszont nem vágyom másra. Úgy érzem így is érdemes "hűségesnek" maradnom, pedig nyilván nem kértük ezt egymástól. Jelenleg úgy érzem, képes lennék éveket is várni rá és szeretném azt az időt önmagam fejlesztésével tölteni, hogy amiket eddig elrontottam, azokat már ne követhessem el (pl önbizalom hiányból eredő feszültségek).

Nektek is van vagy volt olyan szerelmetek akire vártatok vagy várt rátok? Szerintetek is hülyeség, vagy érthető hogy ezt érzem és nem is tudok másra nézni?