Miért nem jó a "majomszeretet" egy párkapcsolatban? Mi számít annak?

Evileg idegesítő. Ja, jobb is az amikor délután üvöltöznek meg verekednek aztán szex, reggel morgás, délután megint bunyó...

A régi házunkban élt egy ilyen házaspár.

Emberfüggő. Egy függetlenebb típus (pláne akinek nem a párkapcsolat az egyetlen örömforrás az életében) valóban a falra mászik a tapadástól, ráakaszkodástól, ugyanis szüksége van saját térre, fontos neki, hogy magával is foglalkozzon néha, hogy nyugodtan a barátaival töltsön minőségi időt, hogy a hobbijára/karrierjére is jusson ideje és figyelme.

Én a fenti típus vagyok, inkább lennék egyedül egész életemben, minthogy egy fél évet eltöltsek egy pióca-típusú emberrel, egyszerűen nem tudnám elviselni. Volt ilyen párom tini koromban, óránként telefonhívás, állandó chatelés, teljes kisajátítás, nulla külön program, 0-24 állandóan egymás hátsójában - hamar vége is lett, konkrétan pokol volt, hiába voltam szerelmes, szóval soha de soha többet ilyen jellegű kapcsolat, nem nekem való.

Viszont van bőven olyan ragaszkodó típus, akinek pont ez a majomszeretet a vágya, ismerek nem egy ilyen párt. Ők így boldogok, én máshogy és ez teljesen rendben is van, amíg az ember olyan partnerrel jön össze, akinek ugyanazok az igényei.

Mondja valaki, hogy nem én vagyok az egyetlen aki ezt a kifejezést most hallja először.

(Úgy tudom létezik egy film, aminek a címe Majomszeretet, de az másról szól.)

Sztem mindenkinél máshol van a határ, más mértékű az igénye az egyedüllétre, más a személyes szférája...

Nekem pl. igényem van arra, hogy néha picit egyedül legyek és/vagy a gondolataimba mélyedjek. Ilyen pár naponta /hetente 1-2 óra jelleggel (egyedül elmenni megnézni egy komolyabb filmet a moziban, sétálni, otthon netezni). Ezt meg is mondtam az eddigi egyetlen páromnak. Az zavarna, ha a nap minden percét velem akarná tölteni, hisztizne/érzelmileg zsarolna, ha nem vele mennék valahova.

Ami párommal kapcsolatban pl. zavar, de már kezd leszokni róla, ha mondom, hogy most épp fontos dolgot csinálok a neten (ez ált. munka szokott lenni, néha muszáj hazavinni) és szeretnék koncentrálni, és épp akkor jön rá a bújás, és nem érti meg, hogy abban a pillanatban igenis zavaró, ha cirógatja az arcom, a hajam, a lábujjam, ha elkezd "csöcsörészni", ha csikiz...

[link]

Tessék. Az életben nem láttam ezt a filmet soha, de emlékszem még a reklámjára a fejemben a 2000-es évekből, valamelyik kereskedelmi csatornán.

"Majomszeretet"=mindent megengedő környezet, ahol eltűrik a hibákat.

Inkább ezt anyáskodó szeretetnek hívnám, de a lényeg, hogy nem jó, mert nem tanul tőle az ember: egy látszatkapcsolatban van, és ha esetleg eltörik a mécses végleg, akkor az új kapcsolatban csak kapkodni fogja a fejét, hogy milyen is a való élet vagy épp a valódi szeretetteljes kapcsolat...

Helló!

"Majomszeretet:

Elfogult, túlzó szeretet, amely főleg egy szülő–gyerek kapcsolatban nyilvánul meg, és eltűri a hibákat, mindent megengedő kényeztetésben nyilvánul meg." (Wiki)

Szerintem hosszútávon fenntarthatatlan, személyiségtorzító mindkét fél számára. A párkapcsolat elején, még belefér, de a "kijózanodás" után szükségszerűen el kellene múljon.

Torzítja a szerető felet, mert sokat kell feláldoznia magából. Torzítja a tárgyszemélyt, mert nem kap reális visszajelzést a önmagáról.

Nem javasolt.

Üdv.