Ha a párotok benyögi, hogy ő képes lenne megcsalni titeket, de bevallaná, nem bírná magában tartni, ti mit lépnétek?

Én úgy gondolom, hogy ezek mind csak szavak és elméletek. Azt gondolnám, hogyha a párommal erről beszélnék, hogy ez egy elméleti kérdés, és így is kezelném.

Én a páromat nagyon szeretem, és boldog vagyok vele. Ezért nyilvánvalóan nem akarom megcsalni. A megcsalás opciója nyilván ott merül fel először, hogyha problémáink vannak a kapcsolatban, és nem beszéljük meg, és jön egy harmadik. Na most azon túl, hogy (úgy, ahogy eddig is, mivel egy működő kapcsolatról beszélünk) nyilván megpróbálnám megbeszélni a problémákat, stb., stb. Ha már oda kerülök, hogy az dönti el, hogy megcsalom-e, hogy rávisz-e a lélek, hogy csalfa legyek, akkor az már nem a kapcsolatról szól. Az már ott elbukott, hogy nem az jut eszembe, hogy egyszerűen nincs okom megcsalni, úgy, ahogy az elején leírtam. És itt az a lépés, hogy megcsalom, vagy esetleg eldobom simán, szerintem már majdnem lényegtelen. És ezen a ponton mondom azt, hogy mivel én tudom, hogy minden megbeszéletlen probléma ellenére nagyon ragaszkodnék a barátomhoz, előbb csalnám meg, mint dobnám el. (Mint írtam, ezt határozottan nem akarom, ez csak egy elméleti kérdés.) És igen, utána viszont elmondanám neki, mert ragaszkodom hozzá, és én sem tudnám magamban tartani.

Nem azt mondom, hogy a te párod fejében ugyanez van. Azt sem mondom, hogy ami a fejében van, azt így kell veled megosztania. Még azt sem mondom, hogy ezt egyáltalán, pláne egy hónap után meg kell osztani a másikkal. Viszont szerintem ha már ez egyszer szóba került, és ő meg őszinte volt, akkor lehet, hogy nem ártana elgondolkozni rajta, vagy megbeszélni vele, hogy ezt pontosan hogy gondolta, mielőtt ennyire eldobod magadtól.

Bár valószínűleg feleslegesen írom, de én azt gondolom, hogy egy kapcsolat működhet úgy, hogy időnként meredek dolgokat is hallunk. Hogy meghalljuk a másikat, annak minden gondolatával együtt. Mert mindenkinek vannak meredek gondolatai, olyanok, amiket amúgy nem mond ki. De azt gondolom, hogy a párunknak kellene lennie annak a személynek, aki előtt szabadon fogalmazhatunk, aki érti akkor is a mondanivalónkat, ha nincs rózsaszín tüllbe csomagolva. És igazából úgy gondolom, hogy egy igazán mély kapcsolat csak így működhet.

De persze egyáltalán nem biztos, hogy egy egy hónapos kapcsolatnak igazán mélynek kellene lennie, vagy hogy konkrétan ez a kapcsolat igazán mély volt.

"Utolsó, képzeld, volt rá lehetőségem, amiről később ő is tudomást szerezett. JOBB lehetőségem volt nála, sőt, még szinte együtt sem voltunk, mégsem tettem meg, pedig konkrétan szobára hívtak.

Mit lehet ezen megbeszélni? Ha jobb lehetősége adódna, akkor megtenné, felesleges ebbe bármi mást belemagyarázni." Kedves, hogy megszántad alamizsnával. Erre pofánköp azzal, hogy nem hazudik a szemedbe ? Dobd ki az orcátlan disznaját :D

31/f

Egy hónapos kapcsolatocskától mégis milyen erős kötődést vársz?

"Egyéletem-egyhalálom, teazenyém-énatied"-et?

Ne vicceljünk már, emberek!

Ahogyan az előző válaszoló rátapintott: egyhós kapcsolatot PÁR NAP alatt ki lehet heverni - nna, majdnem pontosan ennyibe tart másba belehabarodni is!

A barátod legalább nem álszenteskedett, hanem őszinte volt. Ő ugyanis legalább bevallotta, hogy neki MÉG menne. (Egy-két év múlva meg valószínűleg nem, tíz-tizenöt év múlva meg rá sem nézne más nőre - jó esetben. A kötődés ugyanis így működik. Minden más hazugság és álszentség.)