Pánikbeteg vagyok. Ugye nem megy rá a kapcsolatom?

Idén kezdem az egyetemet. Sajnos 5 éve pánikbeteg vagyok(ha ez a jó definíció rá).

Az utolsó évem a gimnáziumban úgy telt, hogy lefogytam 8 kilót, remegtem, hánytam. Régen általános iskolában volt, hogy minden reggel hánytam a stressztől.

A lényeg, hogy idén kezdem az egyetemet, a párommal rengeteget készültünk rá-elkísért engem az útvonalon, beszélgettünk, apró feladatokat kaptam.

Viszont eljött a gólyatali és regisztráció napja, és hánytam, sírtam, lefogytam 3 nap alatt úgy, hogy konkrétan eltűntek a melleim.

Most 2 hetem van a sulikezdésig, a párom viszont közölte velem, hogy rá fog erre menni a kapcsolat, mert ő is ideges amiatt, hogy én is az vagyok.

NEM tudok tenni ellene. Nincs okom izgulni, semmi rossz nem fog történni, mégis hányok és fogyok a stressztől. Görcsben van egész nap a gyomrom, pedig TUDOM, hogy nincs okom.

Jogos, ha emiatt fog elhagyni? Nekem ez egy hatalmas küzdelem, és nagyon rosszul érint, hogy még ő is ezt mondogatja.

Régen olyan súlyos voltam, hogy nem tudtam egyedül hazzajönni 17 évesen a gimnáziumból, és a barátok kisértek haza.

Ahhoz képest sokat fejlődtem(voltam szakembernél is és TETTEM érte).