Pánikbeteg vagyok. Ugye nem megy rá a kapcsolatom?

Ha ő közölte, hogy rámegy erre a kapcsolat, akkor sajnos nincs mit tenni. :/ Van, aki a betegségben is kiáll a másik ellen, van, aki nem.

Mindenképp keresd fel újra a szakembert, a te saját érdekedben.

21/L

Ha jól értem stresszel, hogy emberekkel kell kapcsolatba lépjél? Vagy konkrétan mi okoz neked pánikot? Csak hogy megértsem a problémád. Kéne neked egy szakember, mert a párod csak támogatni tud egy ideig, de komolyabban nem tud segiteni és igen, rámehet a kapcsolat, mert úgy érzi, tehetetlen ebben és kilátástalannak élheti meg.

Keress egy szakembert mihamarabb, párod is lássa, hogy akarsz valamit tenni ellene! (még ha nem is kúrálható teljesen ki sose)

5# jaja semmi, kerdezot sem zavarja egyaltalan semmiben latod. Ha idiota vagy ne okoskodj, a legrosszabb ebben az egesz mentalis egeszseg temakorben az amikor akiknek soha nem volt ilyen problemajuk es nem is tudjak milyen ez benyogik, hogy jaj ez semmi jaj ne nyavajogj, bezzeg az en ismerosom rakos blablabla. Nekem is volt ilyen problemam tini koromba (na nem mintha olyan oreg lennek) mondjuk en akkoriban nem csak alkoholt hasznaltam tudatmodositasra ha erted mire gondolok, mindent benyomtam es sanszosan itt kezdodott. Valami megmakkant a fejemben es irto nehez volt rendbehozni. Mai napig nem is gondolok vissza inkabb erre az idoszakra, igaz nekem nem panikbetegsegem volt, nekem nem is tudom mi, de enis tok ramentem, vagy 4-5 evig voltam igy es egyre rosszabb lett, nekem aztan tenyleg minden bajom volt.

Igazabol talaltam egy jo szakembert aki felvilagositott az utolag tok nyilvanvalorol, hogy nekem milyen gyerekkori es jelenlegi lelki problemaim vannak es miert is csinalja ezt az agyam, miert vagyok rosszul stb. Aztan rajottem mit is kell csinalnom, hogyan kell megeroszakolnom magam szepen aprankent, mert egyszerre ugysem megy. Akkor mar egyebkent -egeszen addigi eletemben nagyon szocialis emberkent- egyaltalan nem is mentem emberek koze, persze otthon is csak szenvedtem, meg hat senki nem ertett, nem tamogatott, azthittek megorultem. Ja meg resztvettem egy "alternativ" terapias kezelesen az is nagyon sokat dobott rajtam. Nekem szepen aprankent sikerult elengedni, 1-2 ev alatt. Meggyozodesem, hogy ennel nehezebb kihivas mar nem varhat ram az eletben es ez meg is nyugtat. Aki nem elte at ezt az nem fogja fel ugysem, tortem mar el a kezem, ficamodott mar ki a vallam, furtak mar erzestelenito nelkul a fogam de a mentalis betegseg szerintem az emberi szenvedes magasfoka, legalabbis ha valaki olyan sulyos helyzetben volt mint sajna jo magam is. Rolam senki nem gondolna mi bajom volt, kevesen is tudjak. Latod kerdezo meg mindig allergias vagyok a temara ha szoba jon nem is tudom befogni.

En az akkori baratnommel pont a felfele ivelesem (es egyben melypontom) elejen ismerkedtem ossze, persze csak neten mert mar nem igen szoltam senkihez, es o hat tobbe kevesbe tamogatott de mindenkepp motivalt (a punci mindig jo motivacio hehe) es mivel meg kezdeti szerelmes idoszak volt elnezte ezeket nekem de mar akkor is idegesitette, szoval 200 sor utan a kerdesre valaszolva de igen ra fog menni mert ezt nem lehet elviselni se neked se masoknak. O meg igy os sokat tesz, hogy ennyire kiserget de szerintem ez nem jo. Utolag belegondolva nekem jot tett, hogy az exem nem volt patolygatos tipus mert nem haladtam volna. Persze akkor nem tetszett, de kenyelmesen ebbol nem tudsz kijonni. Ra kell jonnod miert van ez, nem olyan bonyolult, nem kellenek ide gyogyszerek (khmmm "gyogyszerek" a vilag legnagyobb atverese) en se szedtem, okkal. Aztan szepen aprankent teljesen meg kell valtoznod, egeszseges eletmod, sport sokat segit.

Gondolkodtam privatba irjam-e de hatha teved meg erre egy kobor lelek akinek esetleg hasznos lehet. Eleg sokan vannak igy ha eg megnyugtat. Alapithatnank klubbot is de senki sem jonne el :D 24/F

Muszáj tenni ellene, mert ez a későbbiekben még inkább meg fog gátolni, hogy normális életed legyen, és itt most nem a párkapcsolatra gondolok, hanem pl. a munkára.

Én is küzdök szorongással, és volt már, hogy ezért hagytak el. Van, aki kitart a másik mellett a betegségben, de nem mindenki. Szerintem sokat számít, ha látja a barátod, hogy jársz kezelésre ezzel, szóval azt ne hagyd abba. Ha már nem javul, akkor irány másik szakember.

Igen az. Nekem volt pánik beteg ismerősöm, és sajnos ez csak rosszabb lett. Őt 7 év alatt eljutott arra a szintre, hogy mindenkiben ellenséget látott, és a barátait is elrugdalta maga mellől.

Engem egy hatalmas csalódás ért 9 éve, akkor kezdtek mutatkozni az első jelek. Nem mertem az utcára se kilépni, borzasztó volt. Remegés, folytonos hányinger. De összekaptam magam, és bár féltem kimenni az utcára, nem tudtam dolgozni menni, de összeszedtem magam és kiléptem.

Talán egy 3-4 hónap alatt el is múlt. Ez idő alatt olyan 20 kilót fogytam, talán 25-t.

Erőt kellett venni magamon, és ezt nem gyógyszer akartam elérni.

És én hiszek abban, hogy azt lehet meggyógyítani, aki meg akar gyógyulni.

Te nem akarsz, mert már tettél volna érte ennél sokkal többet.

Nálad ez valami gyerekkori "nem akarok iskolába menni, mert dolgozat lesz, és nem készültem eleget" című dologból indult ki.

Most már ott tartasz, hogy félsz mindentől, és a szervezeted, inkább tüneteket produkál.

Egy jó szakemberrel kb. 1 év alatt ki tudnál gyógyulni ebből, de lehet 6 hónap is elég lenne. Persze azt akarni kell, meg el kell járni.

De ha ez így marad 2-3 év múlva, biztos, hogy zsákban végzed a saját kezed által.

És még nincs vizsgaidőszak se. Akkor mi lesz veled?