Hogy lehet együtt élni a tudattal, hogy a páromnak nem én vagyok az esete?

...ha meg nincs baj az a baj,..... ugye Utolsó?:))))....

Vagy ha nincs, csinálunk...régen én is nagy mestere voltam ennek Kérdező!! :(

fordított szitu volt páromnak egyáltalán nem voltam esete-más korosztályra gerjed..- két év kínszenvedés volt!

Ez a rettegés fogja végül a kapcsolat végét jelenteni, magad kergeted őt más karjaiba. Bízz benne, ha tudod, hogy szeret. Az, hogy nem bízol benne, biztos, hogy neki is nagyon rosszul esik. Nem hiszem, hogy ellenkező esetben te szívesen hallgatnád a barátod állandó rinyálását.

Az pedig nagyon ritka, hogy egy pár tagjai minden szempontból tökéletes ideáljai egymásnak.

Most én leszek a gonosz fél, de volt ilyen kapcsolatom. Roppant szerelmes volt, csak valahogy mindig elhangzott, hogy ki jön be neki, aki tök más, mint én. Aztán egyszer csak ki lettem hajítva. Utánam természetesen csak ideál csajok voltak. :D

Nem állítom, hogy ez a törvényszerű, de én biztosan nem kezdenék olyan pasival többet, akiről konkrétan tudom, hogy mennyire nem én jövök be neki.

Egyrészt baromira rombolja az önbizalmat, sokkal kevesebbnek érzed magad, mint lehetnél, másrészt ott az állandó bizonytalanság.

Nincs azzal feltétlenül gond, ha másféle barátnők is voltak előtted, de ha az orrod alá van dörgölve, hogy bezzeg a másik milyen...

Viszont, ahogy te írod a saját példád, az annyira nem durva. Végül is, ha jól értem, pont azt nyilatkozza adott szituban a párod, hogy már nem azok a nők jönnek be neki, hanem te. Ezt végül is bóknak is felfoghatod, megváltoztattad az ízlését. :)

It az egyetlen baj, hogy önbizalomhiányos vagy.

Ha a pasid a külsőd imádná, akkor meg felszínes lenne, ugye?:)

Olyan jó személyiséged van, hogy amiatt nem számít, hogy külsőre nem az ideálja vagy. Döntsd el te, hogy ezen sírni akarsz vagy örülni neki:)

Mintha csak én írtam volna ki a kérdést, igaz, én már kezdek megbékélni a helyzettel. Nálunk az van, hogy a barátomnak a szőke, kék szemű lányok a zsánerei, de főleg a kék szemekért van oda. Az előző barátnői egytől egyik kék szeműek voltak, ráadásul husisabbak nálam, nagyobb melekkel. Aztán megismerkedett velem, barna szemeim vannak, sötét barna hajam van. Mondta, hogy belsőleg még senkivel nem passzolt ennyire mint velem, nagyon tetszik neki, hogy sportos vagyok és velem eltud menni akárhova, nem kell könyörögnie egy kirándulásért. Biciklizést előtte utálta, senki nem tudta volna rávenni, velem imád eltekerni erre-arra. Mikor elmondtam neki az aggályaimat, azt mondta, hogy ő az összképet nézi, az pedig tökéletes. Lassan két éve leszünk együtt, közös jövőt tervezünk. :)

Úgyhogy ne aggódj, ha nem lenne elégedett veled 100%-osan, azt észrevennéd a viselkedésén.

Az exem exeit látván mindig elgondolkodtam, mi a szart keres mellettem. Erre jött a tortára habként, mikor elmesélte, hogy a haverja félrehívta, és rám utalva megkérdezte, hogy "Ez most mi? Majd én hozok olyat, amilyet te szeretsz", és erre azt válaszolta, Ő engem szeret...

Ez elég vegyes érzésekkel töltött el, és kicsit megalázó is volt.

Aztán itt a párom, aki tkp többször utalt rá, hogy első sorban a külsőm miatt van velem... (Az ő exei is eltértek tőlem külsőleg IS, de attól függetlenül sokszor hangoztatja, hogy az elsődleges a borító, minden más csak ez után jön...)

Nem tudom, melyik a jobb...