Hullámvölgy vagy vége?

Sziasztok.

Mostanában nagyon sokat agyalok és nem tudok dűlőre jutni mit is csináljak. A párommal elég rosszul mennek a dolgok és nem vagyok benne biztos, hogy helyre tudom-e /egyáltalán akarom-e/ hozni a dolgokat.

Nagy szerelemmel kezdődött az egész, úgy éreztem mindenben passzolunk és egy darabig rendben is mentek a dolgok. Azonban lassan egy éve állandó problémáink vannak.

Néha azt érzem, hogy megéri harcolni, néha azt hogy jobb lenne egyedül.

Próbáltam listázni, de még így sem jutottam előbbre.

Ami mellette szól:

- Vannak közös hobbijaink, el tudjuk közösen tölteni az időt.

- Viszonylag hasonló elképzeléseink vannak a jövőről.

- Általában ha szükségem van rá, akkor segít megoldani a dolgokat, meghallgat.

- Viszonylag szorgalmas ember, aki felfogja a munka és a kötelező tennivalók fontosságát.

- Mindenki szeret a társaságában lenni (én is), ért az emberek nyelvén.

- A közös életünket nagyon jól ki tudtuk alakítani, nem olyan nehéz vele együtt élni (már harmadik éve).

- Nyugodt ember, aki nem idegeskedik minden szaron.

- Teljesen normális, jó ember, aki képes lehet / lenne boldoggá tenni valakit.

Ami ellene szól:

- Elég sok olyan dolgot szeretünk, amit a másik utál, ezért sokszor nem tudjuk azt tenni amit szeretnénk.

- Máshogy szeretnénk elérni az elképzelt jövőt, más az időrendi és fontossági sorrend.

- Néha úgy kell veszekedni, hogy álljon máshogy a dolgokhoz, hogy segítsen.

- Semmi ambíció nincs benne, inkább a kényelmes, biztos dolgokat választja, amíg én szeretem a legjobbat kihozni magamból.

- Sokan lábtörlőnek használják, nem tud kiállni magáért és míg ő mindenkinek segít, ha nekünk kell valami senki nem ér rá.

- Nem érzem magam igazán nőnek mellette, nem adja meg amire igazán szükségem lenne (bár ezt még egy pasi sem tudta, úgyhogy lehet velem van a probléma).

- Sokszor idegesít a "leszarom" gondolkodásmódja.

Eleinte nagyon jól megvoltunk, az ágyban is minden hihetetlen jó volt, mostanában már se időnk, se energiánk, se ihletünk nincs az együttléthez. Néha imádom/szeretem, néha idegesít.

Kicsit már inkább barátként tekintek rá, többször beszéltünk róla hogy baj van, ilyenkor igéretek tömkelegét kapom, aztán nem változik semmi. Nem tudom, helyre lehetne-e ezt hozni, sokszor veszekszünk és sokszor vagyok boldogtalan mellette. (Sajnos elég rossz tapasztalatokkal gazdagodtam egy katasztrofális férj mellett, nem szeretném még egyszer átélni azt a boldogtalanságot, megaláztatást, amiben részem volt. Félek...)

A jövőt is el tudnám vele képzelni, ha helyre tudnánk hozni a dolgokat. (Amire nem tudom mennyi esély van...)

Milyen tanácsot adnátok? Érdemes megjavítani, ami tönkrement? Ha igen, mégis hogyan és mit tehetnék?