Párkapcsolatban élők! Nálatok mikor jöt az első nagyobb hullámvölgy? Amikor nagyon úgy tünt, hogy vége és tényleg szétmentek? Sokáig tartot még rendeződőtt a dolog? Mi volt az oka?

Valahol azt olvastam, hogy 6 hónap, 2 év és 5 év.

Nekünk 6 hónap után semmi bajunk nem volt, 2 év után majdnem szétmentünk, és most vagyunk 5 évesek és most is nagyon sok a vita. Közben nem igazán voltak nagy viták, csak a mindennapi szokásos butaság. (Kb. fél év után összeköltöztünk)

19:26-os vagyok.

Nálunk az okok általában a változásokban keresendőek, új lakás, új munkahely, több feszültség, kevesebb türelem:(

Elég korán, ki is akadtam :S

Az első év vége felé. Mert a barátom undok lett, rászokott a hirtelen felordításra, aztán azzal állt elő, hogy már nem szerelmes. Szerintem elmentek neki otthonról, mert utána meg tagadta. :S A stressz hozta ki belőle, hogy egyszere tanult meg dolgozott, és nem bírta.

Hónapokig tartott rendbejönni úgy-ahogy - többször kiraktam.

Nem esett jól, de ugyanakkor meg azt látom, hogy nagyon ragaszkodik hozzám, és sok dolgon valóban változtatott.

Kb fél év után én elmondtam vkinek vmi olyat, nem kellett volna.. Utána napokig sírtam egyfolytában (suliban is), amikor rájöttem, hogy ezzel vége lehet a kapcsolatnak. De mégis együtt maradtunk, mert Barátom megbocsátott:) Ezzel egyidőben volt, hogy "szét akartam nézni" a világban, de szerencsére még idejében rájöttem, hogy ezzel nagyon nagy hülyeséget csinálnék..

De azóta boldog vagyok a Párommal és Ő az igazi:)

2,5 év után éreztem úgy, hogy véget kell vetnem a kapcsolatnak, mert betelt a pohár. Egyszerűen nem foglalkozott velem. Munka után hazajött, beült a számítógép elé és egészen elalvásig ott is maradt. Persze a füles a fején és játszott egyfolytában. Beszélgetni nem lehetett, ha ne adj Isten meg is hallgatott, nem figyelt rám és kb. fél óra múlva visszakérdezett, hogy mit is akartam mondani. Ilyenformán már a szex is csak megszokott rutinná vált, csak az volt az egyetlen, amivel el tudtam rángatni a gép elöl, még a vacsorát is ott ette meg. Hétvégén még durvább volt a helyzet. Mire felébredtem, ő már ott ült és egészen lefekvésig bírta.

Igazából már a megismerkedésünkkor is játszott 1-2 órát minden nap - amit még nem is éreztem soknak, de 2,5 év után jutott el erre a szintre, hogy már csak a játék számított. Valószínűleg az én hibám is volt, mert akkoriban rengeteget dolgoztam, sokszor 12 óráztam, fáradtan értem haza, nem lehettem valami nagy társaság. Hétvégenként pedig a házimunkát csináltam jobbára. Amikor láttam, hogy ez így nagyon nem jó akkor próbáltam változtatni, de mivel addigra ő már a gép rabja lett, így süket fülekre találtam.

Egy darabig fenyegetőztem, aztán összecsomagoltam és elcuccoltam a barátnőmhöz. Nem szakítottunk, de kerek-perec megmondtam neki, hogy majd akkor hívjon ha rám kíváncsi, velem akar lenni, nem a géppel. Aztán újra elkezdtünk randizgatni és rájöttem, hogy mennyire szeretem és ő is másképpen állt onnantól a kapcsolatunkhoz. 1-2 hónap alatt sikerült rendbetenni az életünket és megkérte a kezem. Azóta már összeházasodtunk, eltelt 4 év, közben született egy kisfiunk is és nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy együtt maradtunk. Nagyon boldogok vagyunk együtt és azóta remekül tartjuk az egyensúlyt. Ő sem viszi túlzásba a játékot és én sem a munkát/házimunkát. Ez volt az egyetlen hullámvölgy, de ez jó mély volt.