Párkapcsolatban élők! Nálatok mikor jöt az első nagyobb hullámvölgy? Amikor nagyon úgy tünt, hogy vége és tényleg szétmentek? Sokáig tartot még rendeződőtt a dolog? Mi volt az oka?

Az 5.év nálunk is bejött, meg azthiszem a 2. évben is voltak gondok.De negyon sokat beszélgetünk, és tudjuk hanyadán állunk a másikkal, talán az segített.Most se vagyunk még teljesen kint ebből, de egymás felől legalább már nincs kétségünk, és a sok gondunkat nem tetézi még egy bizonytalanság is a másik iránt.

A KIS NYELVTANÁR MEG MIÉRT NEM NÉZI A VALÓ VILÁGOT?VAGY CSINÁL VALAMI MÁST?MERT MEKKORÁT SZÓLTÁL ÖREGEM? HOGY ÉSZREVESZEL NÁHÁNY NYELVTANI HIBÁT!MOST MÁR FOGSZ TUDNI ALUDNI?VEREGESD MÁR VÁLON MAGAD HELYETTEM IS OKOSKA!

Hullámvölgyek vannak, de olyan még sose fordult elő, hogy azt érezzem, vége.

Egy dalszöveggel élve:_ rajtunk is múlik, hogyan is múlik.

Nálunk volt egyszer az első év után, bár akkor még nem szakítottunk, de kiderült, hogy a barátom "nagyon jóban lett" egy csajjal, erre én is "nagyon jóban lettem" egy sráccal...De együtt maradtunk.

Aztán a második év vége felé közeledve azt éreztem, hogy nem akarom elkötelezni magam, szórakozni akarok, akkor szakítottam, de iszonyatosan fájt, egy hétig voltunk csak külön hálisten.

Most eltelt már a harmadik évünk és megint ezt érzem.

Fogalmam sincs mi lesz velünk.

20/L

Voltak már vitáink, és voltak napok, amikor nagyon haragudtam rá, vagy amikor ő énrám.

Én azért voltam nagyon dühös, mert természetesnek vette, hogy az édesanyja vele van, szereti és segíti, ezen nem egyszer a mai napig is összeveszünk, de mielőtt két évesek lettünk volna, ezen elég csúnyán összekaptunk.

Kezdődött az egész azzal, hogy nem tinédzser már, emellett nincsen joga ahhoz, hogy úgy beszéljen az anyukájával ahogy, erre volt az a válasza, hogy alkoholista anya mellett meg sem érthetem azt, amit ők éreznek az anyukájával.

Ezen persze kiakadtam, utána nagyon sokáig nem is beszéltem vele, de egyszer sem gondoltam arra, hogy szakítani akarok, mert amellett hogy néha iszonyatosan bunkók vagyunk egymással, nagyon szeretjük a másikat, mi több napról napra szerelmesebb leszek belé.

Mostanra kezdenek rendeződni a dolgok, talán kezdi megérteni, hogy mennyire fontos egy olyan háttér amihez bármikor fordulhatunk.

Egészen addig amíg először a szép dolgok jutnak az eszembe, gondolni sem fogok arra, hogy különváljunk.

Márpedig vitánk ritkán van, igaz akkor hatalmas, de sokkal több szép pillanat eszembe jut, vele teljes az életem.

Szívesen találkoztam volna más fiúkkal.

Úgy.

(és előre is köszi a megjegyzést, hogy mekkora egy útszéli ribanc vagyok, mert 19 évesen nem tudom eldönteni, hogy ő-e számomra az igazi, akivel 100éves koromig együtt akarok lenni...tudom, hogy legtöbben úgyis ezt gondolják)

Szerintem nálunk kb az első héten... és utána hetenként... aztán havonként, utána két havonként... most már fél éve nem volt semmi extrém... lassan 5 éve vagyunk együtt... kellett idő míg egymáshoz csiszolódtunk, de megérte.

Az okok pedig többnyire féltékenység, stressz, fáradtság, hiány, félreértések, nézetbeli különbségek, birtokolni akarás és így tovább.

Nincs kapcsolat hullámvölgyek nélkül. De hozzáteszem a mi kapcsolatunk ezáltal nem is laposodott el, hanem a mai napig imádjuk egymást és sok nehézségen átmentünk.