Mit tanácsoltok? A párom egyáltalán nem foglalkozik velem, én pedig beleszerettem egy pasiba akinek van családja.

Én voltam hasonló helyzetben, azzal a különbséggel, hogy pár nélkül voltam, és a férfi is viszonozta a vonzalmat (márhogy szavakkal). Ugyanakkor eszem ágában sem volt közéjük állni. Két óvodás kislánya volt, és ahogy megismertem a feleségét az ő elmondásában, nem érdemelt volna semmi rosszat. Pechjére a férfi épp akkor került életközépi krízis átmeneti elmezavarába, és nagyon hiányzott neki minden apróság, amit nem kapott meg a feleségtől, tehát hajlott volna legalább egy viszonyra. Én ennek már a gondolatától is viszolyogtam, egyszerűen gonoszságnak éreztem volna kihasználni ezt, hamarosan az is pocsék érzés volt, hogy csevegtünk egymással. Végül úgy öltem ki magamból teljesen a vonzalmat, hogy a gyerekekről kérdeztem rendszeresen. Nekem ők ismeretlenül is fontosabbak voltak, mint egy szenvedélyes fellángolás, amit azóta más is ki tudott váltani. Egyébként azt még mindig hiszem, hogy nagyon jó páros lettünk volna. Szerencsére ez a férfi is átérezte annak a súlyát, hogy mire is vágyott, és mit veszítene; tudtommal nem keresett többet kiugrási lehetőséget.

Elhiszem, hogy számodra az ismeretlen férfi sok jót megtestesít, amit nem kapsz meg mástól, de nem szabad belekapaszkodni ebbe a fantáziába. Engem is összehozott a sors végül egy még csodálatosabb emberrel, akiért az életem is adnám - és nem családos, nem házas. De a te lelkiismeretedtől függ, tudom, hogy kívülálló ember ilyenkor hiába beszél...

Nem tudom, csak én vagyok-e így ezzel, de ha mondjuk a te helyedben lennék, én arra gondolnék, vajon nekem hogy esne ha valaki ezt csinálná velem? Mondjuk valószínű ha már ilyenbe bonyolódtál, a lelkiismereted még nem nagyon szólt hozzád, már ha egyáltalán van neked olyanod.

Na, de a fentiekbe belegondoltál? Ha mondjuk te vagy a feleség és nagyon szereted a férjecskédet, van kisbabátok, a kicsit is szereted nagyon, de a férjed mondjuk sorozatosan félrekufircol, mert mondjuk... szarul főzöd meg a borsólevest? Hm? Jól esne?

Szerettél már valakit nagyon? Hány éves vagy egyébként? 18? Körmöd meg van csinálva szépen?

Hm.. ja, én is nagyon sajnállak, hogy otthon kell lenned a gyerekkel és vele kell foglalkoznod csak, biztos nagyon szörnyűséges dolgod lehet, hogy eltartatod magadat is. Képzeld, az én anyukám terhesen is meg amikor pici voltam is dolgozott, este 11-kor ért haza minden nap. Aztán másnap ment reggelre, és mentem vele, én is ott gubbasztottam. Aztán végignéztem, hogy nem velem foglalkozik. Miért? Mert nem tudták máshogy kifizetni faterommal a számlákat. Azért. És valószínűleg édesanyám nem azért nem kufircolt félre, mert nem volt rá ideje (mint neked), hanem azért, mert van olyanja, hogy gerinc.

Mindketten megéritek a pénzeteket.

Ne várd, hogy sajnáljalak. Remélem, hogy a másik férfinak lesz annyi esze, hogy nem alázza meg a feleségét egy szeretethiányos kis fruska miatt.

Sajnos lelkiismeretből nem jutott neked, ha képes lennél tönkretenni egy családot csak azért, mert pótlékra van szükséged. Persze ha a te férjed csalna meg a pici babád mellett, akkor elmondanád minden sz*rnak.

21/L

Ez ilyen dögölj meg a szomszéd tehene is.

Ha már neked sz*r a házasságod, másnak se legyen jó.

Mint anyuka lesz belőled...