Jogos volt a kiakadásom, vagy házisárkány lettem?

Az előzményekről annyit, hogy anyukám már ritkán van itthon, ezt ki is használjuk a barátommal és már szinte itt lakunk nálam.

Sokszor hagy itthon sok kaját anyukám is, viszont legtöbbször én készitek valamit. Nem azért, mert elvárja a párom, hanem mert jól esik gondoskodni róla, és a munkája miatt sokszor ideje sem lenne készitenie magának, és amúgyis nagyon szeretek finomakat alkotni.

Az este is egy ilyen alkalom volt, kitaláltam, hogy az egyik kedvencét fogom késziteni. Közben ő lepihent, telefonált, ezt-azt csinált. Majd vacsoráztunk belőle, örültem, hogy izlik neki. Befejeztük én meg nekifogtam összeszedni a dolgokat, ő meg közben elment az asztaltól és elkezdett telefonozni, pedig még szerettem volna hozni a desszertet is.

Emiatt kissé ideges lettem és felhoztam neki, hogy én itt próbálok a kedvére tenni, és ha nem is segit összeszedni a dolgokat legalább annyival tiszteljen meg, hogy a desszertig az asztalnál marad vagy legalább nem foglalkozik a h-lye telefonnal.

Aztán nem értette, miért akadtam ki ezen, de végülis nem alakult vita, mert lenyugodtam és nem folytatjuk.

Utána kezdtem el gondolkodni, hogy vajon jogosan förmedtem-e rá, vagy kezdek házisárkánnyá válni? Azt tiszteletben tartom, hogy napi 8-10 óra munka után el van fáradva, de ezt valamiért szemtelenségnek éreztem, jogosan? Kiváncsi vagyok a véleményetekre.

20L