A barátom volt felesége állandóan telefonál, normális dolog?

A párod buta, ha heti 5x nála vannak a gyerekek, ennek ellenére nem igényli a bíróságtól a gyermekelhelyezés megváltoztatását. Nyilvánvaló, hogy az anyuka alkalmatlan a feladatra.

HA átkerülnek a párodhoz a gyerekek, akkor az anyuka lesz kénytelen tartásdíjat fizetni.

Beszélj erről a pároddal!

A gyerekeknek pszichikailag nem előnyös, hogy nem tudják, hol laknak, itt is laknak, meg ott is.

szóval változtatni kell. Ha neki jó ez az agybeteg helyzet, én szakítanék.

Annak idején, mikor társkeresésben voltam, megismerkedtem egy férfival, aki bár nagyon rendes, becsületes ember volt, képtelen volt új életet kezdeni. Már az első randinkon órákig hallgattam, hogy ők milyen szép család voltak és hogy mennyire rossz neki a gyerekek nélkül, meg hogy a válás óta nem találja a helyét. Görcsöse próbált volna kapaszkodni minden nőbe, aki egy kicsit is tetszett neki. Mert azt hitte, akkor majd minden a régi lesz. Szinte sírt, mikor a gyerekeiről beszélt. Minden hétvégét a fiaival töltött, amit nagyon becsültem benne. Az első randit követően még beszéltünk néhányszor telefonon, de mindig ugyanott kötött ki. Visszasírta a régi életüket. Nem a feleség miatt, hanem mert akkor még együtt lehetett a gyerekekkel. Bármennyire is szimpatikus volt és hihetetlenül felnéztem rá, ahogyan a gyerekeivel bánt, képtelen voltam ezt a nyakamba venni.

Mindenkinek, aki elvált, több gyermekes apukával vagy akár anyukával ismerkedik, tisztában kell lennie azzal, hogy (normális esetben) mindig a gyerekek lesznek az elsők. Ez így is van rendjén. De mikor két ember már ismerkedési fázisban is azon küzd, hogy mikor tudnak egymásra időt szentelni, nem sok esély van a folytatásra. Bármennyire is akarjuk/szeretjük a másikat, óriási türelemre és megértésre van szükség. Ám a mai világban, amikor mindenkinek óriási szeretetéhsége van, hogyan magyarázzuk meg, hogy "légy megértő" és "légy türelmes"? Én abszolút megértem a kérdezőt, de pontosan emiatt voltam képtelen annak idején ebbe belevágni.