Egyre nyilvánvalóbb számomra, hogy a barátnőm (élettársam) anyagilag kihasznál. Sajnos, nehezen tudnám elképzelni, hogy szakítsak vele. Mi lehetne a magoldás?

Nagyon köszi a hozzászólásokat!!

Nem azt mondom, hogy nem passzolunk az ágyban – csak lehetne gyakoribb

Én lakom nála – csak az a kérdés, hogy „mibe van” ez nekem anyagilag („sokba”)

Havi pénzt is fizetek – pedig nincs is kulcsom a házhoz, főleg akkor vagyok ott, ha ő is, vagy ha csak néhány órára van távol.

Nem én forszíroztam a kapcsolatot annak idején, hanem ő (nem nekem kellett a csinos, vonzó nő – mert én inkább féltem „ettől” – bár nekem is tetszett a dolog, mert csinos, és nagyon nyomult „annak idején” - most már csak afféle „beetetés”-nek tűnik az akkori viselkedése.

Az a baj, hogy szerintem is „férfinak kellene lennem” és le kéne lépnem – csak nem szeretném elsietni, ill. hátha mégis működhetne a kapcsolat (illúzió?) Valamelyest még mindig olyannak (is) képzelem, amilyennek megismertem.

Meg úgy tűnik, ő is ragaszkodik hozzám (és ez lehet őszinte is a részéről – csak nem vagyok benne teljesen biztos)– mi lesz, ha nem tudok annyit költeni rá később(?)

Köszi!! Azt még nem is tartom olyan nagy problémának, hogy haszna van belőlem - csak az biztos, hogy nem fogok tudni hosszabb távon ennyit áldozni anyagilag - és akkor mi lesz?

Persze, ha most azt kérdezném, hogy kellek-e neki akkor is - a válasz nyilván az, hogy ez majd csak akkor derülhet ki. Meg, hogy hogyan viselkedik velem ("még" a mostanihoz képest is - ha nem lesz annyi "anyagiak")(hogyan élem én azt meg, hogy esetleg nem olyan kedvesek velem, ha nincs annyi pénz)(és éppen ő beszélt nekem erről, egyik nőrokona jellemvonásaként)