Másfél év után sem ismerem a barátom szüleit, ti mit tennétek?

Sziasztok!

Barátommal másfél éve vagyunk együtt, egy városban tanulunk, így év közben sokat vagyunk együtt, hétvégente hazajárunk.

Az a problémám, hogy még ennyi idő után sem hagyja, hogy elmenjek hozzájuk ilyenkor nyáron, nem ismerem a szüleit, testvérével is csak futólag találkoztam.

Barátom nagypapája Alzheimeres,náluk lakik, ezért ellenkezik annyira, hogy meglátogassam őket, merthogy nem szeretné, hogy ezt lássam, kicsit talán szégyelli is.

A kérdésem az lenne, hogy ez szerintetek jogos/normális? Elhiszem, hogy rossz érzés lenne neki, de mégiscsak a barátnője vagyok, nem lenne egy rossz szavam sem, bármit csinálna is a papa.

Szerinte önző vagyok, hogy ilyet kérek tőle, ezért mostanában már szóba sem hozom a dolgot. Múltkor azzal vádolt meg, hogy én nem tudok hozzá alkalmazkodni, és mikor mondtam, hogy szerintem ez pont egy nagy alkalmazkodás a részemről, rám akarta csapni a telefont, nem hagyja kb, hogy erről a dologról beszéljünk.

Nagyon rosszul esik nekem ez az egész, ugyanakkor bűntudatom is van, mert tudom, hogy neki is nehéz lehet. Mégis, egy délutánra, egy napra, nem látom akadályát miért ne látogathatnám meg, vagy egyáltalán a szüleivel miért ne találkozhatnék. Főleg, hogy ismer, nem vagyok olyan lány, aki bármi rosszat mondana a papájára.

Igazam van, vagy hagyjam annyiban a dolgot, mert önző vagyok? Viszont nem tudom, meddig lehet ezt egy kapcsolatban kivárni,eltűrni...