Hogyan mondjam meg a barátomnak, hogy szüntessük be azt, hogy a különböző alkalmakra ajándékot vásárolunk egymásnak?

Ez nelegyen gond, mi is hasonlóan voltunk, megbeszéltük. Nem mondom, hogy sosincs ajándékozás, de inkább megkérdezzük vagy elmondjuk, hogy mire vágyunk, aztán vag spontán, alkalom nélkül megvesszük a másiknak, vagy elmegyünk érte közösen.

Mi is inkább az élményekre hajtunk, a közös programokra, együtt töltött időre.

Beszéljétek meg, hogy nektek hogy lenne a legjobb.

Az én barátom sem ajándékozik, és nem kér semmilyen ajándékot, épp emiatt, amit te is írsz. Először zavart, mert én szeretek ajándékozni, szeretem meglepni a másikat, de aztán megértettem, hogy ajándékozni alkalmak nélkül is lehet, ami sokkal őszintébb, és nem annyira erőltetett. Ha meglátok valamit spontán, aminek tudom, örülne, megveszem. A családban ajándékozunk, és pl. itt a nyár, amikor több családtagomnak is van születés és névnapja, és bizony rengeteget kínlódok, mert olyat szeretnék adni, aminek valóban örül az illető, de évek múlásával ez egyre nehezebb. Hisz amire szüksége van, megveszi magának, egy hobbihoz kapcsolódó ajándékot meg nem lehet ellőni minden alkalommal.

Szóval mondd el neki ezt így, én is megértettem, elfogadtam, és most már külön örülök is neki. Most lesz nemsokára a születésnapja, és bizony megkönnyebbülés, hogy nem kell törnöm a fejem valami ajándékon. Természetesen felköszöntöm, és készítek neki tortát is, de ennyi.

Szerintem azt is meg lehetne próbálni - legalábbis mi ezt csináljuk a párommal-, hogy az alkalom előtt kb. elmondjuk egymásnak, mire vágyunk és így biztosan olyasmit kapunk, aminek örülünk.

Vagy pl én szoktam év közben random ha találok olyat, ami nekem tetszik küldeni linkeket a páromnak, ő meg lementi, így lesz ötlete későbbre is.

Én ezt az elején szoktam tisztázni, hogy nekem nem kell ajándék, inkább kérdezzen, hogy mire van szükségem, mert egyrészt én is ezt teszem majd, másrészt meg hasznos dolgokat kapunk egymástól, ha éppen kapunk. Lehet, hogy így oda a meglepetés, de legalább nem telik fel a lakás kacatokkal.

31/f

A párommal egy éve vagyunk együtt. Én az elején tisztáztam vele, hogy semmilyen ünnepnapot nem tartok, személyes meggyőződésből: nincs szülinap, nincs karácsony, nincs mikulás, húsvét, nőnap, anyák napja, stb... semmi, mert színtiszta baromságnak tartom. Ezekhez a dolgokhoz nekem semmi közöm, mert vagy vallási alapú, vagy hülyeség. (pl nőnap: nem a nők érdeme, hogy annak születtek)

Még az anyák napjára azt mondanám, hogy oké, mert köszönjük meg a sok gondoskodást, de hát ugye a párom nem az anyám.

Szóval megbeszéltük, hogy én ezektől elhatárolódom, élből megvetem ezeket a dolgokat és nem fogom megtartani soha.

Ez természetesen a saját születés és névnapomra hatványozottan igaz. Tiszteletben tartja. Azt is tudja, hogy nem szeretem a haszontalan dolgokat, én sem szeretek olyat adni, így igyekszem valami hasznosat választani, amikor arra kerül a sor. Az évfordulónkat megtartjuk. Előszor volt féléves, majd az egy éves. Vettünk egymásnak ajándékot, örültünk neki, jók is voltak a dolgok, szóval jól van. :)

Lehet az ilyesmit ésszel is kezelni, nem muszáj birkaként menni a szokások után. Csak a kereskedőket gazdagítjátok vele...

Ajándékot meg lehet venni spontán is, nem kell azért venni bármit, mert az van a naptárban...