A párom tudatosítja bennem, hogy nem fogok kelleni senkinek, és kezdek hinni neki. Mit tegyek?

2 éve vagyunk együtt.

Amikor összejöttünk, a párom a tipikus minden lány csorgatja érte a nyálát fiú volt(nem, nem a mai divatot követi, teljesen eltér a mai divattól, nem gyúrja agyon magát, nem drogozik, nem cigizik), én vele ellentétben egy szép lány vagyok, viszont se nem közönséges se nem kihívó, hanem szép, de "szürke kisegér" típus. Mégis összejöttünk.

A lényeg, hogy vak voltam, és nem szálltam ki időben. A párom 2 év alatt szépen tudatosította bennem, hogy mik a testi hibáim, rossz az öltözködésem, unalmas vagyok és nincs bennem szenvedély. Ezzel szemben érte a mai napig epekednek a lányok, és hatalmas önizalma van. Flörtöl mellettem velük, és én sajnos hagytam.

Őszintén, tudom, későn kaptam észbe, de észbe kaptam, viszont nagyon félek.

Régen nem voltam kelendő a fiúknál, sőt, sokszor piszkáltak, mint ahogy általános iskola óta a lányok is. Barátaim nem igen voltak/vannak, amikor voltak, kikezdtek a párommal, és anno az exemmel is, így őket leépítettem.

A fiú barátaim, amint párkapcsolatuk lett, lekoptattak engem.

Akárhova megyek, hozzám nem jönnek oda fiúk, ha én kezdeményezek fiúk-lányok felé, akkor szépen leépítenek.

Teljesen magam alatt vagyok.

A párom pedig tökre oda meg vissza van, rá IDEGEN lányok ráírnak facebookon, hogy van-e barátnője, random az utcán leszólítják, bámulják.

Velem fiúk terén ilyen sosem történt. Mit tegyek?

El fogom hagyni, ez biztos, jövő héten találkozunk.

És hogy tovább? Volt valaki így?

Vagy pont az a baj, hogy úgy belémültette, hogy kisugárzik rám?