Hogy tudtatok túllépni az első nagy szerelmen szakítás után?

teljesen magától. amég megpróbáltam nem rá gondolni nem ment, de egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem érdekel..ez azonban sokáig tart és függ attól, hogy hogy váltatok el, de kitartás, sikerülni fog :)))

Ja és próbáld mindig lekötni magad: nézz filmet(vígjátékot) vagy sportolj és ez elvonja a figyelmed!! xD

Hát ez bizony nehéz, de a gondolat elterelés a legjobb.

Én az exemet még mindig nem felejtettem el, sokszor megfordul a fejembe, de nem tudnék már vele újra összejönni, még csak ttalálkozni sem akarok vele.

21/F

mi többször szakítottunk, és kibékültünk.

Amúgy mindig azért lett vége, mert valamivel átvert. Fogtam egy papírt, minden rosszat (csak a rosszat)összeírtam amit ellenem tett. Ma már utálom, és örülök h vége lett :)

hát, nemtom, én alapvetően elég könnyen feldolgozok dolgokat, ha nagyon akarom, de az első komoly kapcsolatom mikor vége lett.. tegyük hozzá, fél év kínszenvedés, ő sose mutatta,hogy szeretne, én megőrültem érte. mikor szakítottunk, elhatároztam,hogy megváltozom és voisszaszerzem.aztán fülembe jutott,h van vkije, és valszeg meg is csalt előtte. ott elszakadt a cérna, nem tartom magam buta embernek, de még olyan idióta kérdések is komolyan felvetődtek, hogy van-e értelme élni...nem,nem vagyok emós.és elítélem,még most is saját magam emiatt.de nagyon fájt. aztán jött a mostani Kedvesem.már jó ideje tetszettem Neki,de leráztam,hogy csak barátok legyünk,főleg mert majd' 5 évvel idősebb is nálam. aztán beszélgettünk sokat, Ő volt az egyetlen,akinek kisírhattam magam, és igazából összejöttünk.egyszer csak azt éreztem, hogy szeretem Őt, és nem érdekel az exem... majdnem egy év távlatából is fájnak dolgok,és van hogy feljönnek beszélgetésekkor, de túlléptem.mert megadtam az "esélyt",hogy valaki más jöjjön.

szerintem az elsőn soha nem lesz túl az ember.de az azért elég jó, ha egy szerelmi vallomásra azt tudjuk válaszolni, hogy figyelj,nekem itt a kedvesem.asszem,elkéstél... merthogy nálam ez is megtörtént...

áh,kb fél életemet leírtam, ne haragudj. :)) csak biztatni szeretnélek. mindig reménykedj, soha-soha ne add fel. de ne legyél naiv. :S és az exszel szemben legyél kemény.ne mutasd,hogy fáj még.

jobbulást;)

17/L

Két "első", és nem mellesleg igazi! szerelmem volt a kisebbek mellett.

Az első majdnem 6 éven át tartott. Sajnos nem lett belőle semmi, de nem azért mert viszonzatlan volt. Ez volt benne a legszörnyebb. Éveken át gyötrődtem miatta, nem tudtam továbblépni.

De egy nap, pár rövidke szerelem után újra rámtalált a boldogság. Legalábbis azt hittem. És ezzel végleg letudtam a régit.

Ez a kapcsolat persze már komoly volt, és legnagyobb bánatomra mégnagyobb fájdalmat okozott nekem, mint az első. Szakítás óta már eltelt annyi idő ahhoz, hogy ne sírjak egész álló nap, de még mindig nem léptem túl. Egyszerűen lehetetlen valakit kitörölni az életedből, akit nagyon szeretsz. Még akkor is, ha óriási csalódás volt számodra.

A kérdésed szakítás utánra vonatkozik. Az én esetemben mégis azt volt nehezebb kiheverni, ami beteljesületlen maradt. Most úgy érzem, hogy az utolsót, az igazán komolyat könnyebb lesz. Bár ezt nem lehet előre tudni. Milyen furcsa, nem igaz?

A tanulság az, hogy legfőképp egy új szerelem kell ahhoz, hogy túllépj a régin! És nem kevés idő! :D

Elfelejteni nem lehet. Bár úgy lenne.