Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van az, hogyha felnőttek szakítanak, mindig nagyobb tragédiának élik meg, mintha tinik szakítanak?
Most általánosítottam, de ezt látom példámba.
Egyik osztálytársam (17 éves) szakított a barátjával úgy, hogy 3 éve együtt jártak már, és a tanárok, a szülők, a felnőttek úgy alapból olyan legyintéssel reagálták le, hogy 'ohh gyerekek, milyen aranyosak'...
Jött a szöveg, hogy talál jobbat, előtte az élet, másoknak is vannak gondjai! Attól mert másoknak vannak gondjai, ennek az embernek, épp ez marad a problémája, nem sírhat másért, mert épp a másik halálos beteg, ez az ő aktuális tragédiája.
De a felnőtteket mindenki másképp kezeli le, mindenki igazán sajnálja ha ők mennek szét 3-4 év után mondjuk, legalábbis a környezetemből ez jön vissza, de hát mindenkinek ugyanannyira fáj egy szakítás.
válasza: válasza:Igen Igen a válás más.
Én itt összehasonlítottam, egy 3 éves felnőtt párkapcsolatot- ahol mindenki sajnálta őt, nem tudta mi lesz, sok erőt kívánt stb.
És a 17 éves lány ugyszintén 3 éves kapcsolatát, emlékszem aznap nem jött iskolába , mert előtte este szakítottak, és kapta a fejmosást a tanártól, hogy mindenkinek vannak problémái.
10-15-20 év más keretek között van eleve, én évekbe értem ugyanezt, lehetséges, hogy egy 3 éves kapcsolat 30 évesen más, mint 17 évesen, megértem, de olyan rossz hallani, hogy ezt nem veszik komolyan, mintha ez neki nem ugyanazt jelentené,mint a felnőttnek
válasza:Szegénykém... hát másnap még isibe sem tudott menni annyira kivolt?
Tudod, mikor véget ért egy 6 éves együtt elős (nem együtt alvós) kapcsolatom, akkor mit tettem másnap?
Helytálltam... az élet minden területén, bementem dolgozni, ahol felelős döntéseket kellet hoznom, egy híba 100 milliós nagyságrendbe kerül (és még szerencsés vagyok, hogy nem orvos, vagy buszsofőr vagyok, ahol a hibát emberéletben mérik).
Zúgott a fejem, szédültem, férfi létemre folytogatott a sírás, de mosolyogni kellett, kedvesnek lenni a partnerekkel, dolgozni, döntéseket hozni, és közben az ebédszünetben azt szervezni, hogy láthatok e pár napig az egyik barátomnál, vagy foglaljak szállodát, amíg kitalálom, hogy hova tovább.
Komolyan? Másnap nem tudott iskolába menni? De tényleg?
Ez 2 éve történt, túl vagyok rajta, de azóta is egyedül. A lány meddig volt egyedül? Akár 1 hónapig is?
(Ui: elég gáz magadról E/3-ban beszélni, mert gondolom te vagy a sértett lányka)
Nem, nekem jelenleg párom van, ő valóban egy osztálytárs.
De ettől függetlenül nem kell lekezelően beszélni, érezheti más is azt a fájdalmat mint te, ezzel nem csak egyedül te lehetsz így, és te a dupláját élted meg a lánnyal, és itt egy 17 éves lányról van szó, aki még kajla és tapasztalnia kell, hogy ő is így helytálljon .
De nem jelenti azt, hogy valami nem fájhat neki úgy, mint neki.
De megértek mindenkit valamilyen szinten, mindenki úgy érzi neki fáj a legjobban.
Saját példám: Elutasított egy srác, pedig 3 hónapja tetszett már, néha beszélgettünk, általában mindennap pár órát facebookon, mégis totál kibuktam, akkor nekem az fájt éppen a legjobban, másnak meg ennél ezerszer nagyobb bajai vannak, olyankor ezzel nem foglalkozunk.
Ezért intelek le, hogy ne degradálj mást ilyen téren
válasza: válasza:17es jól mondja.
37 éves vagyok. Ha vissza tekintek csak a 15 évvel korábbi (tehát már messze nem tini) önmagamra, akkor is mosolygok sokszor magamon, hogy milyen dolgok voltak fontosak, hogy mi akasztott ki, hogy mire hittem, hogy életem katasztrófája.
Pedig 22 évesen már messze felnőttebb voltam, mint 17 évesen, mégis rengeteget váltottam azóta is, a 17 éves önmagam meg mintha egy másik ember lett volna (valójában az is, a tinédzser kor nem csak hormonális változásokkal jár, de az agy is változik, és ezzel együtt a személyiség. Persze sok minden megmarad, és a változás alapja is az akkori énünk).
Mivel saját magamról látom, hogy bár nagyon fájt egy-egy szakítás, de nem tört meg, viszonylag könnyen túlléptem, könnyen alakítottam ki új kapcsolatot, ezért azt feltételezem, hogy a barátnőd is hasonlóan fog viselkedni.
De nézz körül a velem egykorúak között. Rengeteg magányos ember mindkét nemben, nagyon beszűkült ismerkedést lehetőségek, és bizony, mikor azt mondtam, hogy tiniként más ember voltam, akkor nem hazudtam, de annak nem csak hátrányai, hanem előnyei is voltak. Tomboltak a hormonok, nem csalódtam túl sokat, konnyen ismerkedtem, egy házibuli elég volt egy új kapcsolathoz. Hiába próbál az ember ugyanolyan nyitott lenni 30+ évesen, tele van már mindenki kisebb-nagyobb mértékben sérülésekkel, manapság nem egy este alatt szerzek új kapcsolatot, hanem akár a sokadik randin kapok kosarat, hogy ez mégsem megy, senki nem ugrik fejest csak úgy az újba (és akkor nekem még nincs gyerekem, talán elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet egy szakítás, ahol a nő egyedül marad egy babával). És persze én is más szempontok alapjàn válogatok, mint tettem tiniként.
Persze a tini kor arról is szól, hogy az ember mindent jobban tud a felnőtteknél, szóval nem várom, hogy megérts minket, de azt garantálhatom, ha nem fogod elfelejteni ezt a kérdést, akkor 10-15 év múlva már velünk fogsz egyetérteni (tudom, éppen megfogadod, hogy soha, de hidd el, mi is voltunk tinik, tudjuk milyenek voltunk😀)
37f
válasza:17 evesen annyit valtozik meg az ember... valoszinuleg egyetem alatt - ha nem egy helyre mennek - akkor ugyis annyira eltavolodnak egymastol, hogy vege lett volna.
Felnottkent az ember mar tudatos, szeretne megallapodni, tul van mar egyen s mason es kikurt nagy csalodas az, amikor tervezel valakivel egy kozos eletet es megsem jon ossze. Ennel mar csak az a nagyobb, ha mar fel is epittetetek azt a kozos eletet.
Hát nem jelentem ki, hogy soha, ugyanis az a kis tragédiám, hogy 3 hónapom elúszott, és az a szenvedés, már most is megmosolyogtat. Első barátom kihasznált, és azóta másabb lettem, az akkori énem is szánom, hogy jó hülye voltam.
Fiatal vagyok még 20 éves, de minden ilyen dolgot én is tragédiának élek meg, de az fontos példa valóban, hogy amíg mások éveket húznak le egyedül, én az előző párom után nem kerek 2 hónap után ismertem meg a mostanit. Nyitottabbak még nekünk a lehetőségek, de visszatekintve mindenki azt hitte, 20 alatt, és 20 felett kicsivel, hogy éppen ami történik az a legrosszabb ami történhet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!