Pécsi férfi (26) vagyok. Hiába vagyok sikeres, a magánéletem egy csőd. Soha nem volt még barátnőm, pedig azt mondják, jóképű vagyok, de túl zárkózott, és komoly. Bulizni sem járok. Nem akarok kifordulni magamból. Hogyan törhetek ki ebből?

Akkor ha eddig nem volt futó kalandod vagy bármi.

És az volt a legkomolyabb, hogy haza kísértél egy csajt, aki elhajtott később, akkor még nem volt meg az első csókod? 26 évesen?

és nem kezdtél el 18 évesen aggódni, hogy még egy kéz fogás, vagy egy első csók sem volt?

Más 15 évesen elveszti szüzességét (nem azt mondom, hogy ez a normális), Te meg 26 évesen első csókon nem vagy túl. Mikor tűnt fel egyáltalán, hogy amúgy jó volna valamit tenni?

én 14 évesen már azon görcsöltem, hogy más már biztos csókolózott én meg még nem, és most mi lesz.

Aztán 15 évesen megvolt, de azért érted... engem érdekelt a dolog. Téged?

Szia.

Lányként írok most neked, pedig nem szoktam itt valaszolgatni, de kissé elkeseritett es fel is duhitett a hozzaallasod. Állandóan azt írod, hogy milyen rossz neked, amit meg is érték, de akkor miert nem teszel valamit? A kerdesed kb ugy hangzik, hogy '26 évesen meg nem volt baratnom soha, nem is csokoloztam, de nincsenek barataim, nem is teszek az ugy érdekében semmit, zárkózott vagyok, ez van nem valtoztatok rajta mert nem tudok, a munka a hobbim. Igy hogy szerezzek barátnőt?' Sehogy.

Szépen fogd magad nézz a neten mondjuk egy konditermet vagy valami csoportos sportot, iratkozz be ra, menj el, haverkodj mas sracokkal, hívd el oket iszogatni vagy valahova es ez által egyre több embert fogsz megismerni. Vagy a munkatarsaiddal menj el valahova, a lényeg, hogy elso körben legyenek barátaid, vagy csak ismerosdeid akikkel elmehetsz ide oda, mert anélkül nem fog menni. Nem fog odamenni hozzad almaid nője ha epp búskomor arccal vársz a buszra a megállóban. Keress értelmet az eletednek, jo az ha fontos a munka, de kapcsolódj ki, belülj ki onmagaddal. Ha ezt megteszed menni fog, ha nem akkor itt se fog tudni segíteni rajtad senki. Fogadd meg a tanácsomat es ne azt írd le majd válaszban, hogy amiket leírtam miert nem tudod megcsinalni. Szedd ossze magad.

19/L

"ez is frusztráló, hogy egyedül kell beülnöm valahova. Elég ciki, nem is beszélve arról, hogy tetézem azzal, hogy elkezdek leszólítani vadidegen nőket..."

Elhiheted nekem, egyáltalán nem ciki. :) Nekem ugyan vannak haverjaim - barátoknak nem nevezném őket, de jól elvagyunk, néha szervezünk közös programokat, viszont alapvetően én is az a magamnak való típus vagyok, és jobban kedvelem az egyedüllétet, mint mások társaságát -, de sokszor én is be szoktam ülni ide-oda, teljesen egyedül, és nagyon jó érzés tud lenni csak ücsörögni egyedül, miközben iszogatod a kávét, és csak bámulsz ki a fejedből.

Amiket a gimis éveidről írtál szomorú, és érthető, hogy miért vagy ilyen zárkózott, de pl ezzel a "kávézóba beülős" dologgal, amit javasoltam, szoktatod magad ahhoz, hogy úgymond társaságban vagy. És nem kell minden második lányt leszólítanod, elég, ha pl a pultos lányhoz szólsz két szót, hogy pl "te melyik kávét javasolnád?, igazából erre gondoltam, de nem tudom, milyen, javasolnál valamit?", stb. Ezek tökéletes példái annak, hogy nem nyomulsz, szimplán érdeklődsz, próbálgatod magad, beszélgetsz másokkal úgy, hogy közben nincs a dolog mögött csajozós szándék. De ez csak egy példa.

Szerintem nálad alapból ennek kellene lennie az első lépésnek, nem kell rögtön a mélyvízbe ugranod. Vagy ott van a sport/tánc is, mint lehetőség.

De ha már minden kötél szakad, akár a munkahelyeden is próbálkozhatsz, azt azért nem hiszem el, hogy napi x órában egy helyben ülsz és nem szólsz senkihez a munkatársaid közül. Próbálj bekapcsolódni a beszélgetéseikbe, még ha elsőre nem is tűnnek szimpatikusnak, adj egy esélyt a dolognak, és ha nem jön össze, tapasztalatszerzésnek még tökéletes volt.