Hogy beszéljek erről a páromnak? Félek hogy lavinát indítanék csak el.

Kusza történet de megpróbálom érthetően leírni.

A párommal egy éve vagyunk együtt, munkahelyen ismerkedtünk meg. Három hónapra rá bejelentette, hogy az apja visszamegy külföldre, és megy vele ő is. A nyugtunk ez a 3 hónap volt amíg egy helyen dolgoztunk, mert addig csak mi voltunk és nem más.

Júliusban kiment, én pedig mentem utánuk szeptemberben.

Együtt éltünk hárman, eddig még nem sok zavarót észleltem. De az apja (ahogy mindig is) felszedett valami nőt netről, akit kihozott szintén hozzánk. A nőről kiderült hogy egy pszichopata, teljesen pokollá tette az életünket mindezt úgy, hogy a párom apja ebből nem sokat érzékelt, mivel non stop munkában volt. Hatalmas törés lett bennem, az apja sosem hitt nekem miket művel a nője, pedig már életveszélyben voltam mellette.

Novemberben hazamentem. Próbáltam kiagyalni hogyan tovább, de mivel a párom miatt indultam ki, rá alapoztam az életem, együtt terveztünk előre, vissza mentem januárban.

A nő addigra elhúzott, a párom kidobta a házból.

Az apjának ezeket azóta sem tudtam lenyelni, maradjunk annyiban hogy maradok felszínes vele. A hülyeségei miatt szét is mehettünk volna.

Nyár elején sikerült külön költöznünk a barátommal. Érezhető volt hogy csak én akarom, de végül ő is belátta hogy jobb lesz így.

Az apja most a párom anyját csalja ki akivel eddig semmilyen kontaktban nem voltak. Ez még úgy oké, de az anya egy iszonyú irritáló személyiség. Nem szimpatikus, mindig is kerültem. Most hogy ki fog jönni, már kötelezően elő van írva nekem, hogy milyen pofát vágjak hozzá.

Nem akarok vele lenni, sem az apjával, nem szeretem őket és ezt nem tudom hogy közöljem a barátommal.

Biztos rosszul esne neki, és tudom hogy elmondaná nekik úgy is. Nem érzem magam ebbe a családba valónak, én még mindig azt mondom hogy a páromhoz jöttem nem a családjához. Hiába hogy külön élünk, mindig itt dekkolnak 2 naponta mert juj hogy van a pici fiam... Ha ezt az anyjával folytatják együtt, én kifutok a világból is.