Miért számítana akaszkodásnak, ha egy pár minden nap beszél?

Én pár hónapja fogászatra járok, végre találtam egy megfelelő dokit, szóval most élek is a lehetőséggel, és csináljuk a fogaimat. Nem minden nap, mert azért az ínyem sem bírja az állandó igénybevételt, meg nem is olcsó mulatság, még csak nem is hetente, de azért pár hetente rászánom az időt. Ezek az alkalmak munkanapokra esnek, bár van hétvégente is rendelés, de az én dokim csak ritkán van bent hétvégén (pont, mikor először mentem, akkor az hétvége volt és akkor ő volt bent, de erre nem lehet alapozni, hogy máskor is, általában hétfőn és szerdán van ott rendelése, ahova járok). Úgy indult, hogy kiesett egy 20 éves tömésem, amit mindenképpen pótolni kellett. Én már sok rossz dokit fogtam ki, parázok a fogászattól, hányingeres vagyok, nem mindegy, ki kezel, és hogyan. Szóval azt a tömést meg kellett csinálni, aztán úgy voltam vele, miután rendesen megcsinálta, hogy akkor vágjunk bele a többibe is. Nincs katasztrofális állapotban a fogsorom, erről szó sincs, mondta is a dokim, hogy sokkal rosszabb fogakkal nem mennek időben, minden esetre azért van mit csinálni.

Nos, azok a napok, amikor én éppen fogászatra megyek, úgy néznek ki, hogy reggel 7 körül elindulok itthonról a munkába, reggel 8 körül beérek, lehúzok 9 órát (ebédszünettel), az elődömet netezés miatt rúgták ki, szóval ezt csak nagyon minimális mértékben tolerálják, 5-kor végzek, beveszek 2 Daedalont (1 nem elég) a fogászati hányinger miatt, 6 után érek oda a rendelőbe, olyankor már hat a gyógyszer (álmosít is), megkapom az érzéstelenítőt valamikor, amivel elkezdek zsibbadni, megcsinálják az aktuális fogat, aztán olyan este 8 után érek haza, a Daedalontól és az érzéstelenítőtől álmosan, csak szívószállal tudok még inni is olyankor a zsibbadás miatt, ami rendszerint éjfél körül megy ki teljesen. Ilyenkor nekem már semmi kedvem senkivel csevegni.

nem akaszkodás, de ahogy előttem írták, az a legfontosabb, hogy megegyezzenek az igények a két félnél. sajnos a te barátodnak nagyon eltérőek az igényei, vagy egyszerűen - ne haragudj, de - nincs annyira oda érted. ha csak nem tudod teljesne lenyomni az elvárásaidat, szerintem keress egy ragaszkodóbb természetű fiút, mert ez így csak szenvedés és állandó frusztráció lesz a részedről. az igényeket nem lehet gyökeresen megváltoztatni... nekem is volt olyan párom, aki független volt, lazán elment külön hétvégékre, de mivel én nagyon ragaszkodó vagyok, megviselt az a kapcsolat. a mostani párom ugyanolyan kis ragacs, mint én, és nagyon boldogok vagyunk együtt. kb. 95%-ban egyezik az együttlét és kommunikáció-igényünk. hidd el, ha ez nem passzol, csak szenvedni fogsz,és ezt ő is megérzi.

24n