Miért jönnek azzal itt, hogy ha egy pár mindennap beszél, akkor nincs életük és tapadnak egymásra?

Embere válogatja, mennyi együttlétre és beszélgetésre van szükségetek.

Nekem nagyon sokra, és úgy oldottam meg a helyzetet, hogy boldog legyek, hogy olyan párt választottam magamnak, aki szintén ezt igényli. :)

21/L

Ennek vannak fokozatai. Nem mindegy, hogy minden nap mondjuk egyszer öt percet beszélsz a pároddal, vagy minden egyes nap huszonötször hívjátok egymást, miközben folyamatosan chateltek.

Nem igazán az a kérdés, hogy mennyit és milyen gyakran beszéltek. Inkább az, hogy túlzottan a szociális életetek kárára válik-e, és hogy van-e értelme a beszélgetéseiteknek az ellenőrzésen, kontrollon és megszokáson kívül. Ha a beszélgetések tartalmasak, kötetlenek és tudjátok a helyzethez igazítani (nem dumáltok órákat, mikor a mások mondjuk a barátaival szórakozik), akkor amúgy tökmindegy, hogy mennyit beszéltek, akár minden nap. Ha a beszélgetések kötelezővé, formasággá és merevvé válnak, azt észreveszik az emberek, és akkor jönnek a beszólások.

Nekem nincs szükségem arra, hogy minden nap kommunikáljak emberekkel, ez világéletemben így volt. Naponta pár sorral vagy egy esti rövid telefonbeszélgetésekkel mondjuk nincs gondom, de egyébként rettenetesen utálok chatelni, telefonálni, a telefonomat lesni, állandóan elérhetőnek lenni. Elfoglalt is vagyok mellé, de persze mindenki arra szakít időt, amire szeretne, így ez számomra nem kifogás. Ami zavar az egészben, hogy nem vagyok képes/hajlandó ilyen személytelen kommunikációs csatornákon mélyebb beszélgetéseket folytatni (erre már tényleg nem lenne időm sem és energiám sem), az ilyen chaten kb. semmiről való csacsogás pedig számomra semmit nem tesz egy kapcsolathoz, sőt.

Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem érdekel az illető vagy nem vagyok szerelmes, hanem egyszerűen a személyiségem része. A túl sok kommunikáció (volt egy exem, aki óránként írogatott/telefonált, majd beleőrültem :)) pedig teher számomra az érzéseimtől függetlenül.

Egyébként engem sem érdekel, ha mások non-stop egymással foglalkoznak, az a fontos, hogy a párkapcsolatban lévő két félnek egyezzen az igénye ezen a téren. Tisztában vagyok, hogy nekem alapból nagyobb személyes térre van szükségem, mint egy átlagos embernek, ezért nem is kezdenék olyannal, akivel nem tudjuk egymásnak megadni azt, amire vágyunk ebből a szempontból (ez szerencsére egy olyan dolog, ami nagyon hamar kiderül). A férjem is olyan, mint én, szóval semmi problémánk nem adódott még ebből, zsák a foltját :)

Munka közben sosem csetelünk, csak elalvás előtt másfèl, kèt órát.

Hívni is csak 3-4 naponta hívjuk egymást.

Ez pont elèg, hogy tudjunk a napi törtènèsekről, de ne legyen sok.

Azért megfojtás, egyrészt mert az ember nem tudja közben a kis dolgát csinálni másrészt a párjával sincs együtt a valóságban. A kérdésre a válaszom, hogy telefonon/chaten nincs kedvem/időm 1 órát beszélgetni. Itt a házam, költözz hozzám, vagy találjunk közös alternatívát az összeköltözésre, aztán gond letudva, mert akkor max fél-egy óra magányra van csak néha szüksége a feleknek. Az a gyanúm, hogy te pont távkapcsolatban élsz kérdező.

30/f

Az alapján, amit itt szoktam olvasni, nem a mindennapos, hanem az egész napos csevejt szokták a legtöbben túlzásnak érezni. Meg azt, ha valaki kiakad, hogy a dolgozó párja nem reagál azonnal.

Nekem is fontos egyébként a mindennapos kontakt párkapcsolatban, de ez nálam inkább egy egyszeri telefonhívást jelent a nap egy nyugodtabb szakában, mondjuk este. Persze ha napközben történik valami és felhív vagy ír a párom, nem sértődök meg, csak ne tartson szóval egész nap, mert annyi erővel kivehetnénk szabadnapot is és együtt lehetnénk, mert semmi mással nem tudnék haladni.