Mit csináljak, ha a párom nem értékeli a humoromat?

22 éves nő vagyok, és körülblül mindenen tudok nevetni.

Imádok bohóckodni, és nem azért, hogy produkáljam magamat, hanem ez a személyiségem része.

Már a kapcsolatunk eleje óta ilyen vagyok, tehát azt sem lehet mondani, hogy a kapcsolat miatt változtam meg.

Na jöhet a lényeg:

Múltkor mentünk az egyik áruházban, és megszólalt az egyik kedvenc spanyol számom. ELkezdtem rá táncikálni meg énekelni. A párom azrcán már lehetett látni, hogy kínosan mosolyog, ezért befejeztem. (Rajtam kívül más is csinálta ezt).

Van, hogy a buszon ránézek, és bebandzsítok meg elkezdek hülye fejeket vágni. Van, hogy náluk, amíg fürdik, a zenére takarítok, és a ritmusra suvickolom az asztalt.

Múltkor nagyon rossz kedvem volt. Olyan programra vitt, amit tudta, hogy utálok, és a kedvéért elmentem, de hosszabb lett, mint amire számítottam és unatkoztam. Találtam egy botot, aztán azzal rajzolgattam a földbe. Nagy szél lett, és felemeltem a botot, aztán közöltem vele, hogy Dumbledore vihart csinál.

Oké, ezek gyerekes dolgok. :D De kb. minden nap csinálok ilyeneket a kapcsolat ELEJE óta. Érzem, hogy ő meg ezt gyerekesnek tartja. Én viszont nem miatta vagyok ilyen, nem más miatt, hanem ez vagyok én.

Ugyanakkor ez elég kínos, hogy megyünk bárhova, és érzem, hogy néha kínosnak érzi.

A barátaim nevetnek rajtam, sőt, van olyan ismerősöm, aki ugyanezt csinálja. :)

Szerintetek egy kicsit vissza kellene vennem, vagy pedig jogosan esik nekem rosszul?

Sokszor megjegyzi a párom, hogy "Ejjj de vicces lány vagy te", de nem kedvesen, hanem gúnyosan. Én meg visszaszólok, hogy nekem legalább van humorérzékem, de elég rosszul esik.