Hogyan tudnék kilépni ebből az ördögi körből?

#7 vagyok, a kérdéseket feltevős.

Az az előnyöd megvan, hogy Te magad is átlátod a helyzetet:

"Ha mi nem teszünk lèpèseket,ès nem hozunk döntèseket senki nem fog segíteni rajtunk,vagy kihúzni ebből a szarbol."

Ez így van. És most mondd ki egyes szám első személyben.

"Vagy maradok a meleg, biztonsàgos kakiban, vagy kilèpek belőle."

Ezt hívják felelősségvállalásnak önmagadért.

Átgondolod, hogy:

- Meddig tartok Én, és hol kezdődik a másik ember?

- Hol vannak a határaim? Meddig mászhat abba bele valaki? Én meddig mászhatok valakibe?

- Mit teszek, ha a határokat valaki átlépi?

- Hogyan szeretnék élni? Hogy nézne ki egy napom?

(Nem prédikálok, ezt 10 évvel ezelőtt, mikor annyi idős voltam mint Te, és kapcsolatfüggő, én se tudtam. Ezeket a kérdéseket a pszichodokim tette fel. Helyettem nem válaszolta meg őket. Senki. Mert nem is tudja, és nincsenek rá mindig beváló válaszok. Gondolkodj el rajtuk. Ha ezt a melót megspórolod, SEMMI NEM FOG VÁLTOZNI.)

Eleinte szokatlan saját döntéseket hozni és akcióba lépni a komfortzónán kívül. Kemény munka, aminek ingatag a talaja: odafigyelést, kitartást és következetességet igényel (elvégre is, a kakis gödör fala csúszós :D) de tud szórakoztató és izgalmas is lenni.

ÉS ISZONYAT MEGÉRI MIKOR KIJUTSZ A FRISS LEVEGŐRE, AHOL SZILÁRD TALAJON ÁLLSZ, AMIT TE ÉPÍTETTÉL!

VALAMIKOR meg kell mondanod magadnak (aztán a barátodnak is), hogy "Eddig tartott a kapcsolatunk, ezennel vége, és most fogom magam, és új életet kezdek, amiben nem szerepelsz."

Hány évet akarsz ezzel várni? 6-ot? 60-at?

Lehet, hogy miután közlöd vele, foggal-körömmel ragaszkodni fog Hozzád. A fejedhez vág majd dolgokat és ELBIZONYTALANÍT a döntésedben - és NEM AZÉRT, MERT SZERET! Hanem, mert egy éretlen felnőtt, aki nem fektette be a fent említett munkát a fejlődésébe. Nélküled nincs kit nyaggatnia, meg dugnia. Te vagy a játékmackója.

Ne haragudj, direkt használok ilyen derogatív kifejezéseket, hogy ÉREZD A HELYZET SÚLYÁT.

Ha rosszul esik ezt hallani, megértem. Ha azt mondod, nem segített, akkor azt mondom:

Sosem vagy egyedül. És mindig egyedül vagy. Lesznek, akik segítenek Neked, meg akiknek Te segítesz. És olyanok is, akiktől nem azt kapod, amit vársz. Főleg, ha azt sem tudod, mit vársz, vagy nem tudod kifejezni.

Tükröt tartanak eléd. Felpofoznak a tehetetlenségből. Nem szépítgetik tovább, hogy "hát végülis, akassz fel egy illatosítót ide a sarokba, az elnyomja a szarszagot" (bocs :D - a szarkazmus sokat mond... érted... sza.. jólvan kussolok xDDD) És azt is hagyják, hogy addig ülj ott, ameddig akarsz. Néha meghallgatnak, és válaszolnak. Néha felvidítanak. Ők a barátaid.

Ha meg is fogják majd a kezedet, mert pár lépéssel előtted járnak,utána mindig elengedik, különben vak vezet világtalant. Ők se tudják jobban, mi a frankó.

Sok sikert és hajrá!

#12 vagyok, és szívesen. Nekem is jót tett, hogy írhattam.

A nagy változások titka: Kezdd kicsiben. 1-1 új szokással például. Lépésenként, és mindig csak az adott lépésre figyelj. A többit (mi lesz ha...) tedd félre. Így megtanulsz bízni magadban, hogy ha most odafigyelsz, az a sok "mi lesz ha" eltűnik, mert a jelenben meg tudod oldani ami felmerül (a jövőben nem :D). Aztán néha állj meg, és figyeld meg az összképet (mint ahogy most is tetted), hogy megnézd, hol vagy, és merre szeretnél tovább menni.

Szia, #12 vagyok, és kíváncsi voltam, írtál-e azóta.

Bátor vagy, hogy leültél vele beszélni. Bátor vagy, hogy így szembenéztél a helyzettel. Kitartás! Ne inogj meg, menni fog!

Itt első sorban MAGADDAL kötöttél egyezséget, hogy kilépsz ebből a helyzetből. Magadhoz, az elhatározásodhoz legyél hű, az lebegjen a szemed előtt. (Még akkor is, ha egyszer tényleg el kell adnod azt a fránya autót, mert nem fér a költségvetésbe. :))

Emlékezz, mondtam, hogy hozzád fog vágni dolgokat, amivel elbizonytalanít - ennyire sablonos a viselkedése. Tartsd szem előtt, hogy minden, amit mond, egyetlen célt szolgál - hogy irányítson Téged, és fenntartsa a mostani állapotot. Ezt csak addig tudja csinálni, amíg hagyod.

Nem muszáj hagynod. Van választásod. És bármi jön is utána, belejössz, beletanulsz. Képes vagy rá. Senki se úgy született, hogy tudta pl. hogyan kell költözni, vagy valakit kiebrudalni a lakásból.

Direkt nem írok a lakhatási kérdésre semmit - ötleteket tudnék adni, de Te tudod a pontos részleteket kigondolni.

Ha az eddigi lépéseket meg merted tenni, a továbbiakhoz is lesz bátorságod! És ne feledd Csernus Doki szavait:

"A nem döntés is döntés." ;)

Szia! Örülök, hogy erőt merítettél a soraimból.

Most rövid leszek, mert dolgozok.

Az, hogy érezted elszakadni a szálat, a lehető legjobb dolog ebben az esetben! :) És, bár tudom hogy kellemetlen volt, a másik tapasztalat is Téged fog szolgálni. A rosszul eső dolgokra meg KELL tanulni NEM-et mondani, vagy nem belemenni - és rájönni, inkább mi esne jól.

Van-e esetleg olyan ismerősöd, barátod, családtagod, akinek ezt még el tudod mondani? Nem kell, hogy nagyon közeli legyen, de akit meg tudsz kérni, hogy segítsen ebben az időszakban akár csak azzal, hogy melléd áll a véleményével, akár tényleges, kisebb fizikai dolgokban pl zárcsere. (Mert segítséget is lehet kérni és elfogadni, és máris nem vagyunk teljesen egyedül a nagyvilágban :)

Hogy mit mondhatnál? Azt, hogy vége, eddig tartott, és nem tovább! :D Ha jól esik, mondd ki először magadnak, hangosan.