Miért van, hogy valakinek tök könnyen megy, mások meg tök sokat szenvednek?

Én is normálisnak tartom magam és jelenleg kegyetlenül szenvedek egy fiú miatt :(

19

Élet, fejlődés része, az pedig isten része. Mindenség tökéletesen igazságos. Alap fizika az egyenlőség törvénye.

Ezek azért vannak, mert mindenki más szinten van.., ja meg persze, mert ez nagyon alacsony létszint.

Te 20 éves vagy, az ismerősöd pedig 27, és 6 éve van párkapcsolata.

Tehát 21 éves volt, amikor összejöttek - na, addig neked még van egy éved. :)

Én 19 évesen csókolóztam először, exemmel. A tündérmesés időszak után elég hamar, 2 és fél hónap után zátonyra futott a kapcsolat. Nem voltunk sokáig együtt, de az utolsó 2-3 hét történései alaposan megviseltek.

Aztán mégis találtam valakit, aki igazán szeret, és még azokat a tulajdonságaimat is tolerálja, amit senki más(sem haver,barát,ex) nem tudott volna. Mindig mellettem áll, segít nekem, és nem nevet ki. Már lassan 2 éve együtt vagyunk. :)

Azt tudom mondani, hogy ne add fel! :D

21/L

Én meg merem kockáztatni, hogy a mostani csalárdok jelentős része is azt hitte fiatal, viszonylag tapasztalatlan fejjel, hogy soha a büdös életben nem lenne képes elárulni élete egyetlen szerelmét, aztán mégis úgy alakultak a dolgai, ahogyan. Nem úgy szokás hozzáállni ehhez a témához (sem), hogy "há' úgyis félredugok egyszer, mert miért ne", illetve bizonyos intelligenciaszint alatt talán, de szerencsére még nem ez a jellemző. Vannak, akik komolyan veszik az ilyesmit (pl. te), vannak, akik kevésbé (pl. az exed), de az előbbi típus sem jelentheti ki, hogy vele nem fog megesni hasonló, mert az emberek esendőek.

Ezt úgy mondom, hogy mióta élek, szingli vagyok, tehát alkalmam sem volt megcsalni senkit, viszont látom azokat, akik körülvesznek engem.

19/L

Én még nem tudom, melyik vagyok, bár jelenleg inkább a szenvedős kategóriába sorolnám magam, bár remélem, tévedek. Te 20 vagy, én 22, szóval azért még van idő :)

Nem tudom, mi miért. Rám lehet mondani, hogy nem vagyok még érett, vagy hogy álomvilágban élek. A külsőmre lehet mondani, hogy messze van a közízléstől. Öt millió hibát lehetne sorolni. Magamnak való vagyok, néha mindenkit nagyon szeretnék, máskor senki sem elég jó. Tucatnyi hiba. De az enyémek. És lehet, érettebb leszek, lehet, magától elsimul a tucatnyi hiba, vagy maradnak sebek, és nagyon nem leszek tökéletes. Nem tudni. De szeretném, ha egyszer feltétel nélkül elfogadnának és szeretnének, ha már a szüleimtől se kaptam meg ezt a biztonságérzetet. És hiába kapom meg magamtól, hiába fogadom el, ami a fejemben van, nem ugyanaz, ha mástól kapom, mondjuk olyantól, akinek én is meg tudom adni.

Szóval hidd el, van erre ezer variáció az életre és a párkapcsolatokra.

Élvezd az életet úgy, ahogy van, és ne a hiányokat nézd. Értékeld magad, örülj, hogy mid van meg most, 20 évesen :) Ha kiegyensúlyozott vagy, rendben vagy magaddal és a környezeteddel, csak idő kérdése a többi. Tudom, ez tucat duma, de talán érdemes elhinni.

És sose hasonlítsd másokhoz magad, vagy a saját párkapcsolati dolgaidat másokéhoz. Nem éri meg, te csak a sajátodat élheted, innentől kezdve tök mindegy, hogy külső szemlélőként XY-éké milyen jó, attól nem lesz a sajátod előrébb.

Azért remélem, jönnek jobb sztorik másoktól :)

Tényleg nem értelek. Normális nőnek tartod magad, mégis azon filózol, hogy egy ismerősöd, aki szerinted nem egy főnyeremény miért talált valakit.

Az pedig, hogy kit mennyire csalnak, vagy milyen párt talál valahol rajta is múlik. Ha mindig azokkal kezdesz csak, akik a környék legnépszerűbb férfijai, akkor nem nagyon lehet számítani sok komolyságra tőlük, miért erőltetnék meg magukat, mikor minden ujjukra 2 nőt találnak.

Válassz körültekintőbben, ismerd meg a másikat, és ne ugorj be minden Casanovának.