Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan mossam ki az agyam és higgyem már el, hogy a páromnak csak én kellek, és ne folyton aggodalmaskodjak? Tudnak-e a férfiak igazán szeretni Egy nőt? Mit csináljak, mert lassan paranoiás leszek?!
Hülyén hangozhat a kérdés de nekem nagyon fontos és tényleg szeretnék rá megoldást találni, mert érzem hogy nem csak az én egészségemre káros ez, de a kapcsolatomat is rontom vele.
Nagyon jól indult a kapcsolatunk, sőt nagyon jól folytatódott is, kb másfél-két évig minden mesebeli volt.
Aztán szép lassan, ahogy alakult a kapcsolatunk hosszútávúra, úgy kezdtem én is bepánikolni és agyalni, csak agyalni egy csomót. Harmadik évben járunk, de még mindig ugyanúgy imádom őt, és neki is az a vágya,hogy családunk legyen és együtt élhessünk. Viszont mióta elmúlt az a kezdeti csöpögős nagyon érzelgős szakasz, folyton azon agyalok, hogy vajon miért változott meg.
Továbbra is mondja, hogy szeret, hiányzok neki ha nem vagyok vele, meg ha együtt vagyunk puszilgat stb. Viszont már nincsenek a szép hosszú szerelmes levelek, az, hogy folyton rajtam lógjon, meg már egyre több programra is barátokkal megyünk.
Mindenki szerint ez azért van mert már normális hosszútávú kapcsolattá alakult, én mégis attól félek, hogy ezek azért vannak igy mert már nem szeret annyira, nézem és elemezgetem, hogy milyen volt és milyen most, hogy hova lett az az érzelgős lénye aki volt, régebb meghitt pillanataiban még sirt is, de már kevésbé beszél az érzéseiről, vágyairól. Azon gondolkodom minden nap, hogy már megszokta és jó ez igy neki, vagy egyszerüen ő változott? Hogy ettől még szeret-e annyira?
A legfőbb félelmem, hogy idővel kevés leszek neki, valami újra fog vágyni, akár érzelmileg fog megcsalni. Bizok benne, olyan szinten, hogy tudom testileg biztosan nem csalna meg, még mikor nem volt senkije akkor sem feküdt le lányokkal még ha ők akarták sem. Viszont arra gondolok, mi van ha idővel valahogy megismer valakit, akivel jókat fognak beszélgetni és rá fog már vágyni. Azt szeretném, hogy mindig én legyek az első neki és boldogok legyünk.
Rettentő sok megcsalás van a környezetmben, mikor látom/hallom, csak elszörnyedek, és mindenhonnan csak azt hallom, hogy a férfiak p-nci mániásak és arra vágynak.
Hogyan higgyem el, hogy vannak kivételek? Azt is nehezen hiszem, hogy a férfiak is tudnak olyan őszintén, igazán szeretni, mint pl ahogy én szeretem a párom? Tudnak-e egyáltalán? Vannak olyan férfiak, akiknek szintén a család az első és a legnagyobb érték? Ha igen, hogy higgyem el, hogy az én párom ilyen? Mondogatja és bizonygatja, de én mindenben a legroszabbat látom és aggódom, ha picikét másképp viselkedik már agyalok.
Nagyon fontos lenne pár tapasztaltabb vélemény, hogy gondolkozzak másképp? 21N
Köszönöm a válaszokat!
Igen, persze eléggé sokat hozom fel a témát, lehet már unja is. Épp azt próbáltam felvetni neki is ,hogy akkor talán többet beszéljen ő is az érzéseiről és ha kételkedem nyugtasson meg egy kicsit, mert talán nekem ez a szeretetnyelvem, a beszéd. Mivel régen,ha sokat beszélt ezekről nem merült fel ilyen félelmem. De ő pedig nem érti, hogy miért nem látom azt, hogy nagyon szeret, mert azt mondogatja.
Azt is mondtam, hogy a környezet miatt is van bennem félelem, mert mindenhol ezt a negativat látom, erre meg az volt a válasza, hogy ő is látja ezt, és mindig is látta, de ő sem feszegeti azt, hogy mi lesz ha esetleg én hagyom el őt, mert ő látja és érzi, hogy szeretem ezért nyugodt.
Önbizalom hiányod van ezért hihetetlen számodra, hogy valakinek jó veled.
Mivel nem szereted magad ezért várod el, hogy "valaki" szeressen mert ameddig ez fent áll addig jól érzed magad.
Keress egy szakembert akivel rendbe rakod magad.
Mindeb ember, kapcsolat hullámzik. Ha fobtos a kapcsolatunk akkor munkát teszünk bele, de most ahelyett, hogy tőle várod a munkát inkább magadba fektess.
Az állandó rinyálással fogod olyasmibe kergetni, ami amúgy eszébe sem jutna.
Nagyon fárasztó lehet veled együtt lenni, ha állandóan azt érzi a párod rajtad, hogy "agyalsz"... ha jó azért, ha kevésbé akkor azért.
Te vagy az a típusú csaj, akinek sehogy sem lehet a kedvére tenni, mert mindenben a negatívat látja.
Ha kedveskedik neked valamivel, arra gondolsz, biztos valamit csinált, ha nem visz semmit éppen, akkor meg biztos azért, mert már régen mással kavar.... Ajjjmáááár! :|
Két dolgot tehetsz:
1, vagy összeszeded végre magad és megpróbálasz felnőtt NŐként viselkedni.
Elfogadod, hogy lehet, hogy a te párod is kiszeret belőled x hónap múlva...(vagy te belőle.. hoppá, még ez is meglehet!) és akkor mi fog történni? Vége lesz a világnak? Öngyi leszel vagy mi? Ne legyél ennyire életképtlen.
Fogadd el, hogy ez is benne van a pakliban, de NEM kell állanódan ezen agyalni. Majd akkor ráérsz, ha bevalósul mégis.
2, Továbbfolytatod ezt a tini viselkedést és garantáltan pár hónap múlva annyira elege lesz a párodnak belőled, hogy szakitani fog veled, arra hivatkozva, hogy éretlen vagy még egy hosszútávu párkapcsolatra.
(Jogos lesz).
Döntsd el, hogy melyik a jobb!
32N
"Minden honnan csak azt láttam, hogy a pasi nőcsábász és egy idő után lelép, vagy csalni kezd. Unakanővérem most három kisgyerekkel maradt egyedül, mert a férjének egy 20éves kellett. Persze nőknél is van ilyen, nem védem őket, viszont pasiknál több. "
Ezt honnét is tudod? Vagy csak előítéletként írod?
Adj meg neki mindent, és szinte biztos, hogy nem fog elhagyni, és nem lesz szeretője. Persze ez nem egyszerű.
Már olvastam az előző kérdésed is, reagáltam is rá. Azt hittem sikerült megnyugtatnunk téged a többi válaszolóval együtt, de úgy látszik nem sikerült, még mondig emészted magad, pedig tudod jól, hogy nem kellene.
Úgy látom egyrészt nem nőttél még fel egy normális párkapcsolathoz, ezt a búgunk egész nap mint a galambok dolgot akarod csinálni, mintha egy kapcsolat csak erről szólna, másrészt nekem nagyon úgy tűnik, hogy a párod meg ennek a kapcsolatnak a megszállottja vagy. Csak ez érdekel, ez tölti ki minden gondolatod, csak ő az egyedüli életcélod. És az bánt, hogy a barátod nem így van ezzel. Vannak más céljai, vágyai, már nem a veled való enyelgés tölti ki a mindennapjait. Pedig ő viselkedik normálisan. Attól még szeret.
Szedd össze magad, és próbálj már lekattano erről. Te is tűzz ki magad elé célokat amik elérése lefoglal. Mert ezzel a sok nyűglődéssel csak elmarod magadtól.
Amúhy ez a kapcsolat a férjemre emlékezet. :) Mi is úgy voltunk az elején, hogy hatalmas szerelem, ünnepeltünk minden hónap fordulót, rengetwget lelkiztünk, beszéltünk arról hogy egymással képzeljük el a jövőt stb. Aztán természetesen idővel nálunk is átrendeződtek a dolgok, de így volt rendjén. Én sem igényeltem már hogy folyamatosan ömlengjünk még a távlati tervekről. Attól még tudtuk, hogy szeretjük egymást. Most ott tart a dolog, hogy idén leszünk 10 éve együtt, abból több mint 7 éve házasságban, tavasszal született a 3. gyermekünk. Ezt csak azért írtam, hogy bíztassalak, attól hogy alább hagy a kezdeti "nagy lelkesedés", és változnak a dolgok, még minden rendben van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!