Hogyan mossam ki az agyam és higgyem már el, hogy a páromnak csak én kellek, és ne folyton aggodalmaskodjak? Tudnak-e a férfiak igazán szeretni Egy nőt? Mit csináljak, mert lassan paranoiás leszek?!

Hülyén hangozhat a kérdés de nekem nagyon fontos és tényleg szeretnék rá megoldást találni, mert érzem hogy nem csak az én egészségemre káros ez, de a kapcsolatomat is rontom vele.

Nagyon jól indult a kapcsolatunk, sőt nagyon jól folytatódott is, kb másfél-két évig minden mesebeli volt.

Aztán szép lassan, ahogy alakult a kapcsolatunk hosszútávúra, úgy kezdtem én is bepánikolni és agyalni, csak agyalni egy csomót. Harmadik évben járunk, de még mindig ugyanúgy imádom őt, és neki is az a vágya,hogy családunk legyen és együtt élhessünk. Viszont mióta elmúlt az a kezdeti csöpögős nagyon érzelgős szakasz, folyton azon agyalok, hogy vajon miért változott meg.

Továbbra is mondja, hogy szeret, hiányzok neki ha nem vagyok vele, meg ha együtt vagyunk puszilgat stb. Viszont már nincsenek a szép hosszú szerelmes levelek, az, hogy folyton rajtam lógjon, meg már egyre több programra is barátokkal megyünk.

Mindenki szerint ez azért van mert már normális hosszútávú kapcsolattá alakult, én mégis attól félek, hogy ezek azért vannak igy mert már nem szeret annyira, nézem és elemezgetem, hogy milyen volt és milyen most, hogy hova lett az az érzelgős lénye aki volt, régebb meghitt pillanataiban még sirt is, de már kevésbé beszél az érzéseiről, vágyairól. Azon gondolkodom minden nap, hogy már megszokta és jó ez igy neki, vagy egyszerüen ő változott? Hogy ettől még szeret-e annyira?

A legfőbb félelmem, hogy idővel kevés leszek neki, valami újra fog vágyni, akár érzelmileg fog megcsalni. Bizok benne, olyan szinten, hogy tudom testileg biztosan nem csalna meg, még mikor nem volt senkije akkor sem feküdt le lányokkal még ha ők akarták sem. Viszont arra gondolok, mi van ha idővel valahogy megismer valakit, akivel jókat fognak beszélgetni és rá fog már vágyni. Azt szeretném, hogy mindig én legyek az első neki és boldogok legyünk.

Rettentő sok megcsalás van a környezetmben, mikor látom/hallom, csak elszörnyedek, és mindenhonnan csak azt hallom, hogy a férfiak p-nci mániásak és arra vágynak.

Hogyan higgyem el, hogy vannak kivételek? Azt is nehezen hiszem, hogy a férfiak is tudnak olyan őszintén, igazán szeretni, mint pl ahogy én szeretem a párom? Tudnak-e egyáltalán? Vannak olyan férfiak, akiknek szintén a család az első és a legnagyobb érték? Ha igen, hogy higgyem el, hogy az én párom ilyen? Mondogatja és bizonygatja, de én mindenben a legroszabbat látom és aggódom, ha picikét másképp viselkedik már agyalok.

Nagyon fontos lenne pár tapasztaltabb vélemény, hogy gondolkozzak másképp? 21N