Honnan tudjam, hogy kapcsolati válságban vagyunk, vagy szakítani kéne?

Négy éve vagyok együtt a barátommal, egy éve élünk együtt. Fél éve elég komolyan elmérgesedett a kapcsolatunk, majdnem szakítottunk. Az ok egyébként a közömbösség volt, nem foglalkoztunk egymással szinte semmit, és nem volt közös életünk, csak lakótársak voltunk kb. Megbeszéltünk mindent, és úgy döntöttünk adunk egy esélyt még magunknak. Nos ez valamennyire javult, nem mondom, hogy a párom nem próbált meg tenni érte, én is igyekszem, de akkor se érzem az igazinak. Kötelező jelleggel letudjuk a dolgainkat, de ez is erőltetett nekem. Elmegyünk vmilyen programra, akkor alig beszélünk, nézzük az eseményhez kötődő dolgokat, aztán haza. Otthon megbeszéljük mit kell venni enni, vagy takarítani, és ennyi. A szex is elég ritka és passzív, ő már nem is kezdeményez, csak én.

Nem tudom eldönteni, hogy azért érzek így, mert régóta együtt vagyunk, vagy ez már annak a jele, hogy bármennyire is igyekszünk, ezt nem lehet erőltetni. Sok pozitív tulajdonsága van a páromnak, amit nagyon szeretek és az emberek 90%ból hiányolok, ezért nagyon ragaszkodok hozzá, de úgy érzem, hogy ez az egész akkor is olyan béna. Kezdetben persze nem ilyen volt, sokkal szenvedélyesebb volt az egész kapcsolat, nem értem hol égett ki ennyire.

Szerintetek mit kéne tennem? Akárkit kérdeztem, közelebbi ismerősöket, akik mindkettőnket ismernek, nem tudtak okosat mondani, szóval sosem az volt a válasz, hogy egyértelműen szakítsatok, hanem hogy fogalmuk sincs, mit kéne tennünk. Ez a legrosszabb, hogy se a szakítás, se a maradás nem tűnik jó opciónak, és kétségbe vagyok esve, hogy mit tegyek?