Szerintetek van rá esély hogy egyszer a fia és én kerüljünk az első helyre? Párom túl anyás. Elegem van.

8 éve vagyunk egy pár.

28/N,31/F.

Van egy 26 hónapos fiúnk.

Már 4 hónapos terhes voltam mikor végre összebútoroztunk.

Nem a baba miatt,hanem mert akkora sikerült lakáshoz jutnunk.

Albérletbe soha nem akartunk menni,de a szülőkhöz sem.

Igy vártunk, aztán mikor már megszereztük a lakást úgy gondoltuk nem várunk tovább a gyerekvállalással hisz már jól ismerjük egymást és együtt tervezzük a jövőt.

Na de itt már meg is érkeztek a problémák.

Ugyanis a szülei kapcsolata "hírtelen" válságba került,amikor kiderült hogy a párom költözik.

Anyukája többé nemtudott normális életet élni a férjével,szinte ölték egymást.

Előzmény :

Az anyját 7 éve műtötték gyomorrákkal.

3 hónapot töltött a kórházban 3 félresikerült műtét miatt.

Már lemondtak róla,de szerencséje volt mert egy új eljárással sikerült megmenteni.

Mikor hazament más ember lett.

A férje is megváltozott.

Már nem házasokként éltek,de elvoltak egymás mellett.

Párom innentől kezdve nagyon anyás lett,persze ez érthető valahol.

Az a baj hogy az anyja ezt jól ki is használta.

Alapból az a fajta nő aki sosem lesz képes levállni a gyerekeiről.

Van még 2 másik fia.

Ráadásul betegesen tapad az unokákra.

Az idősebbik fiának a gyerekét teljesen kisajátította.

Kb mintha ő szülte volna.

Aztán megromlott a fia párkapcsolata.

A gyereket elvitte a menye kb akkor amikor ő kijött a kórházból.

Másik megyében élnek már.

Na ő bíróság, fia fejét teletömte stb.

Aztán kiderült hogy én babát várok és a párommal összeköltözünk.

Na ekkor volt az hogy ő hirtelenjében már nem akart egy levegőt szívni a férjével.

Párom bepróbálkozott nálam,hogy esetleg jöhetne e velünk az anyja.

Na én ezt kategorikusan elutasítottam.

Nem volt rossz vele a kapcsolatom,de nekem van egy olyan dilim miszerint szülőkkel nem szabad egy párocskának együtt élni,mert annak jóvége nem lesz.

Pláne anyóssal!

Igazam is lett.

Már terhesség alatt voltak olyan megnyílvánulásai amik nagyon kiakasztottak.

Ráadásul tapadt rám.

Idegesített nagyon.

Aztán megszületett a fiam. Onnantól kezdve erőszakosan osztogatta volna a tanácsait,de én nem kértem belőle.

Párommal megindultak a viták kettőnk között.

Aztán kiderült hogy az anyja mindennek elhord a hátam mögött,mert én nem kérek a segítségéből.

Nagyon felháborodtam.

Elmondtam mindent a páromnak,de ő csak védte az anyját.

Durva dolgokat mondott a hátam mögött.

Ekkor volt 4 hónapos a fiam.

Majdnem szétmentünk a párommal az anyja miatt.

Persze mindent tagadott a nő.

Miután rájött hogy jobb neki ha meghúzza magát,elkezde nyalni a s@ggem.

Én már nem bíztam benne,mai napig ki nem állhatom, mert nagyon kétszínű.

Egyik mennyit sem szereti,mindenki r@b@nc csak ő tökéletes.

A fiai előtt egy szentnek mutatja magát.

Azóta is megy a harc a férjével, el is váltak,de egy lakásban kell élniük.

A fiait lelki terrorban tartja.

Folyton menniük kell őt védelmezni, holott direkt csinálja a problémákat az apjukkal.

Nagyszája van,mert úgy gondolja hogy majd a fiai mindig megvédik.

Folyton rohannia kell a páromnak, mert áll a bál.

Ha én szólok ezért valamit a páromnak,rögtön leordít.

Meg én ne foglalkozzak mindig az ő anyjával.

De bizony foglalkozok vele,mert a páromnak miatta nincs türelme a gyerekhez és hozzám.

Rajtunk vezeti le a feszültséget, folyton feszült.

Igazából hiába vagyunk neki mi,akkor is az anyja az első mindenben.

Én ezt sokszor a fejéhez vágtam már.

Rengeteget veszekszünk miatta.

Tönkreteszi a családi életünket,mert folyton rajta rágódik a párom.

A testvérei is tőle várják a megoldást.

Most is épp az anyjánál alszik,mert délután fesztiváloztak a szülei és az anyja bedilizett.

Sodrófával várja haza a részeg volt férjét.

Szinte hetente jár hozzájuk a rendőrség, annyira nembírnak magukkal.

Felhívott hogy kibirnék e egyetlen éjszakát az anyjával,mert a másik két tesó nemtudja most fogadni,de ő nem meri ott hagyni,mert fél hogy baj lesz.

Én nemet mondtam, mert tudom hogy utána megszaporodnának ezek az alkalmak és én még a látványától is rosszúl vagyok nem hogy még többször itt aludjon nálunk.

Igy ő azt mondta hogy jó akkor ott marad.

Én meg kettesben itthon a gyerekkel.

Szerintem ez is csak azt mutatja hogy az őrült anyja a fontosabb neki.

Nem rosszindulból írom hogy őrült,hanem mert tényleg valami nem stimmel nála agyilag és ezt a fiai is tudják csak sajnálják.

Eléggé közveszélyes tudna lenni szerintem.

Vannak és voltak márcolyan megnyílvánulásai,tettei hogy csak lestem és azt gondoltam ez tuti megzakkant.

A lényeg hogy elegem van a családjából.

Elegem van abból hogy mi csak a második helyen vagyunk az életében.

Elegem van abból hogy én iszom a levét az anyjáék viharos életének.

Elegem van abból hogy az anyja érzelmileg zsarolja a páromat.

Már a napokban kiosztottam az egyik sógoromat és már nagyon érik egy ilyen az anyjának is.

Lassan börtönbe juttatja a saját fiát (páromat),mert annyira az apja ellen hangolta már.

Félek hogy képes megütni az apját,ha elborúl az agya.

Ez a nő provokálja a volt férjét,mert úgy van vele hogy az úgyis fél a fiától.

Pont igy érte el a múlthéten hogy végül a párom apja megütötte már idegében.

Az az ember is megéri a pénzét,de a felesége 100x rosszabb.

Úgy érzem ez már örökre igy marad.

Hogy az anyja sosem válik le róla és mindig lesz valami amivel magára irányíthatja a figyelmet.

Utálom azt a családot.

Mind kétszínűek.

Sajnos amíg együtt jártunk nem láttam bele ennyire a dolgokba.

Akkor még nem gondoltam volna hogy valaha utálni fogom őket.

A páromat szeretem, de ez nekem sok.

Sosem lesz nyugodt, normális életünk,mert nem képes külön választani az anyját tőlünk.

Ő legszivesebben ideköltöztetné,csakhogy az anyját boldoggá tegye.

Hisz mint írtam az anyja betegesen tapad a fiamra is,amitől én frászt kapok.

Az anyja a mindene.

Komolyan mondom. :(