A barátom állandóan számítógépes játékokkal játszik, hogyan értessem meg vele, hogy ez már túl sok?

Ilyen voltam sok éve. Nem nőtt be a fejem lágya... Nekem egy elég komoly sokkhatás kellett a végén, szakított velem az akkori barátnőm. Őt már nem szereztem vissza, de legalább észbe kaptam.

Sajnos sokat nem tudsz tenni azon kívül, hogy beszélsz vele, de ha jól értem ezen több körben túl vagytok. A függőségekkel az a baj, hogy amíg magától nem akar rajta változtatni, addig bármit teszel nem fog semmi változni.

20 éves korban, normális... félig meddig...

Én akkor kattantam rá az online játékokra mikor már gyerekem is volt. Olyan 26-28 lehettem. Hazaértem munkából és hullafáradtan lezuhantam a gép elé, ez volt az egyetlen gyors örömforrás számomra.

Emellet persze nem hanyagoltam el a házimunkát, azt elvégeztem, csak mondjuk a gyerekemmel nem foglalkoztam annyit amennyit kellett volna. Párom az ki is akadt, voltak is viták ebből.

De igazából mindegy volt mit mondott.

Bár megegyeztünk olyanban hogy nincs csak max 1 óra játék, vagy valami ilyesmi volt.

A lényeg hogy mindegy volt bárki bármit mondott, én csak játszottam tovább.

Aztán egyszer csak arra gondoltam ennek az online játéknak sosem lesz vége... Nap mint nap ugyanaz, lövöldözzük egymást, vagy épp a zombikat... De sosem lesz vége... Élhetek így, vagy csinálhatom azt hogy fogom a kis családom és elmegyünk sétálni ehelyett,együtt.

Ezután feláltam és otthagytam a gépet. Nem mondom hogy nem játszottam többet, de jóval kevesebbet, majd még kevesebbet... Még annyi hogy én azért nem voltam annyira függő, nem csúsztam le, nem húztam ki magam a munka alól stb. Rájöttem hogy nem jó a virtuális világban élni, inkább a való világot választottam.

Ha rájön önmagától ezekre, akkor fel fog állni, ha nem akkor marad így vagy roszabb lesz.

Amit tudsz tenni szerintem egy beszélgetés erről (ami valószínűleg nem fog hatni rá), illetve hogy aktív programokat szervezel kettőtöknek, vagy akár barátokkal.

#7 szépen felvázolta a helyzetet.

voltam én is játék függő, egy év alatt 3500 órát toltam a Rust-ba. minden szabad időmet elbäsztam rá...utólag már nagyon bánom hogy erre pazaroltam az időmet. aztán lassan letettem róla, nem mondom hogy nem hiányzott, mert nagyon jó emberekkel töltöttem el azt az órákat, sokat beszélgettünk, sok embert megismertem.

de be kellett látnom hogy ez így nem mehet tovább. így lassan már fél éve hogy abba hagytam az online játékokat, végleg.

egyébként igen, nagyon egészségtelen, magamon is megfigyeltem rengeteg "tünetet", amit napi 8-10 óra gép előtt ülés okozott.

Voltam már ilyet helyzetben. Exemmel távkapcsolatban éltem, és amikor végre leutaztam hozzá, akkor is csak játszott, alig foglalkozott velem. Volt, hogy hajnali 2-ig, 3-ig játszott, persze én akkor már aludtam. Ő meg akkor akart volna szexelni, képzelhetitek, mennyire volt hozzá hangulatom, amikor amúgy mélyen aludtam volna.

Exem leginkább LoL-ozott, és én is játszottam azzal, szóval... Furcsa volt a helyzet. Annyi volt a különbség, hogy nekem más programra is volt igényem, neki csak arra, és a legtöbbször nem voltunk egy meccsben. Mindig kifogásokat gyártott, hogy miért a LoL a lényeg, vagy miért nem tud épp kimenni. (Pl. nincs pénze, és szégyellné magát, hogy ha séta közben elmegyünk egy fagyis előtt, akkor nem tud meghívni.)

Aztán visszajött az életébe két haverja, akikkel régebben összevesztek. Na, LoL letéve, hirtelen mindenféle bulikra volt pénz. :"D

Erről ennyit. Még egyszer nem tolerálnám.

Úgy érzem, ha igazán szeret, akkor nem kell választás elé állítanom a másikat, magától velem van.

21/L