A barátom nagyon kevésnek tartja magát, szerinte ö a társadalom alján van. Hogyan lehetne kiverni ezt a fejéböl?

Jó családból származom, gazdagok a szüleim. Rendezvényszervezö cégem van, onnan és a család által is sok befolyásos embert ismerek.

A barátom a legokosabb, legkedvesebb ember akit ismerek! Nagy lexikális és mindennapi tudása is van. Gazdaságban, müvészetekben nagyon otthon van, de mindenhez hozzá tud szólni. Alap szinten tanár nélkül megtanult angolul! Sajnos nagyon rossz körülmények közül jön, nevelöszülök, otthon, stb. A legszomorúbb hogy kétszer élt túl halálos betegségeket. Család és igaz barátok híján egyedül csinálta végig mindkétszer! Sajnos mindig akkor jött a katasztrófa az életében amikor tanulni akart, amikor összeszedte az anyagiakat nagynehezen. Így nem ment egyetemre, érettségizni is csak 21 évesen tudott mert kórházakban volt szinte folyamatosan. Utána azonnal el kellett mennie dolgozni hogy ne az utcán találja magát. Nagyon tisztelem ezt benne!

Én egyetemet végeztem "büfészakon" de nagyon sokszor többet tud a dolgokról mint én. A munkája által keveset keres, de vannak tervei, bár fél megvalósítani öket mert tart töle hogy 28 évesen már kifutott az idöböl!

A gond azzal van hogy gyakran járunk olyan helyekre ami nekem természetes, gyakran vacsorázunk olyan emberekkel ami nekem természes. Neki meg ez túl sok, nem ismeri ezeket a helyzeteket! Nem ismeri hogyan kell viselkednie. Nagyon zavarban van ilyenkor, tiszta vörös, ügyetlenkedik. Pl voltunk egy elökelö fogadáson ahol mindent leejtett, a pincértöl megkérdezte hogy mivel tartozik az italért, elövette a pénztárcáját mindenki elött (nem tudta hogy ilyen esetekben ingyen van)

Ezek neki kínosak, nekem nem! Szégyelli magát nagyon. Rendszeresen mondogatja mindenkinek hogy ö itt nem saját jogon van meghívva hanem csak az én vendégem. Úgy érzi neki nincs joga ilyen emberekkel együtt vacsorázni pl. Pedig mindenki nagyon udvarias, kedves srácnak tartja. Apám menö sebész barátja is kedveli, pedig nagyon hülyén viselkedett mert nagyon zavarban volt elötte.

Nagyon aranyos az is, hogy mindent fizetek, ezt megbeszéltük (a munkám miatt elvárás bizonyos helyekre elmennem kisérövel, ez az én befektetésem) de ennek ellenére plusz munkákat vállal hogy a drága étterem ráesö részét kifizesse utólag nekem. Valamikor "meghív" engem is. Persze így-úgy visszaadom neki mindig a pénzt.

Hogyan segíthetnék rajta? Hogyan fogadná el magát ezekben a társaságokban? Sajnos az esze ellenére magát a lezüllött alkeszokkal tartja egyenrangúnak, az egyetem és pénz miatt. A tanulást fizetném neki de nem engedi az önérzete! Maga akarja megkeresni rá a pénzt.