Mit tennétek a helyemben? Elkerülhetetlen a szakítás?

2,5 éve vagyunk együtt a párommal, én 24 éves vagyok, ő pedig 31. Az elején minden szuper, kivéve a szexet. Nagyon szerettem volna vele lenni, és azt gondoltam a szex majd idővel jó lesz. Később azzal vígasztaltam magam, hogy a szex nem a legfontosabb, ha a többi működik, akkor ezt el kell így fogadnom. De 1 év után már kezdtek más dolgok is zavarni és egyre ritkultak az együttlétek. Többször is beszéltünk erről, azután kb. 2 hétre egy kicsivel jobb lett, utána pedig minden ugyanolyan. Azt mondja, hogy sose volt egy szenvedélyes szerető és neki ez nem olyan fontos, heti egyszer bőven elég. Az ágyban is van pár dolog, ami nekem fontos lenne, de nem kapom meg tőle (1 percnél hosszabb előjáték, szenvedély, orális szex). Kb. évente 1-2 alkalommal van egy jobb együttlétünk, de akkor sincsen orgazmusom. Nem veszekszünk egyébként soha, tudom, hogy szeret, csak nem mindig mutatja ki, ő velem tervez mindent, sokat szeretne velem lenni, mindig mellettem áll és mellette "én" lehetek. De emellett nagyon rendetlen, 3 havonta takarít egy kicsit (én csak hétvégente és szünetekben vagyok nála, mert még tanulok). Tudja, hogy mennyire zavar ez, mert tényleg minden koszos és az egész lakás nagyon rendetlen. Eleinte még jobban takarítottam is nála, de én azt nem látom be, hogy heti 5 nap iskola és 1-2 nap munka mellett alig van szabadidőm, és akkor is nála takarítsak. Ő neki pedig heti 2-3 szabadnapja is van és semmit nem csinál, csak filmeket néz és játszik. Nem érzem már magam jól nála, pedig minden hétvégén itt kell lennem, mert itt van a munkahelyem. Mondtam már többször is, hogy ez nekem fontos lenne és így nem érzem magam jól. Nem kell mindennek csillognia, de jól esne, ha legalább egy alap tisztasággal megtisztelne. Semmi változás. A másik dolog az, hogy nem nagyon vannak tervei a jövőre nézve, csak az, hogy 2-3 gyereket szeretne és engem elvenni. Van diplomája, amivel itt Németországban (ott lakunk) jól el tudna helyezkedni, de inkább pultosként dolgozik, ahol nagyon rosszul keres, mert az egyszerűbb. Abból a fizetésből kizárt, hogy eltartson majd egy családot, ha én eleinte otthon lennék a gyerekekkel. Nem minden a pénz, de akkor is bosszantó, hogy én a jobb megélhetésért bevállalok még egy iskolát és dolgozok is mellette, ő meg nem partner ilyen téren. Úgy hogy ő dolgozik teljes állásban, kért tőlem aki tanul nem egyszer pénzt. Én már azt mondom, hogy nem tudok adni, mert nem tartom ezt jónak. 31 évesen máshogy kellene gondolkozni nem? Ha belegondolok, hogy így kell leélnem az életemet... Annyira rossz sorom nincs, nem ver, nem hanyagol el, de valamiért mégis rosszul érzem magam így. Ő egyébként nagyon elégedett a kapcsolatunkkal, a szexuális életünkkel, nagyon boldog és velem szeretné leélni az életét. Még mindig szeretem és szerintem el kellene még most hagynom, de még talán nem vagyok rá képes. Hogy adagoljam ezt be neki? Itt Németországban nincsenek barátai, a családja is messze van, csak én vagyok neki. Már egyszer volt róla szó, hogy jobb lenne szakítani, de akkor is teljesen összetört. Mit tennétek a helyemben?