Játszmázik velem vagy tényleg szeret?

Nekem elég játszmásnak tűnik a dolog.

(Ha ő is tudja, hogy képtelen vagy elhagyni, akkor egyértelműen játszma.)

Nos, nem mintha fontos lenne, de az ilyen kapcsolaton belüli játszmák mindig vesztésre mennek ki (annak okozok kárt, aki elvileg szeret, azaz "velem van"/szövetséges ugye...) Ez egy ilyen lefelé tartó spirál, vagy hogy mondják.

Tehát gyakorlatilag nincs nyertesük: csak kevésbé vesztes és jobban vesztes létezik. Méghozzá az veszít kevesebbet, aki előbb kiszáll a játszmából.

Azt most hadd ne tudjam, hogy van-e erre a játszmából való kilépésre párkapcsolat-bontás nélküli módszer, vagy csak az egész kapcsolat felrúgásával oldható meg a dolog. Ennek utána kéne nézned, vagy még inkább megkérdezned egy szakembert. (Asszem van, de pontos szabályokat úgyis csak ő tud mondani.)

A játszma sohasem a másikban kezdődik el, sőt még csak nem is a kapcsolatotokban kezdődik. Benned alakul ki.

Ez nagyon fontos! Benned kezdődik el, te vagy az origó, te vagy a játszma maga. Mivel, ha te nem léteznél, ez a játszma se létezhetne.

Ezt gondolát. A saját felelősséged gondold át mindig először. Ez a kiszakadás első lépcsőfoka.

Ismerd el a hibáidat, rombold le a saját egódat és a lelkedbe nézhetsz utána. Ha erre képes voltál, pontosan, lépésről lépésre, minden mozdulatra ismerni fogod az elkerülő utat, fel fogod ismerni a másikban, ha ez megvan, mivel hasonlítani fog rád.

Rombol ez téged, az meg miféle kapcsolat.

Egyszer, csak egyszer engedj neki, és hagyd el, - látom nem tetszik ez neked. Igazad is van.

Ha már az önbecsülésed után az akaratod is kezd szétfolyni az elég nagy baj.