Mi a jobb egy: egy házasság nélküli igazán jó párkapcsolat vagy egy mások miatti kötelező házasság boldogtalansággal, megcsalással?

Ellene volt ö is, de a szülei ragaszkodnak dolgokhoz, szertartáshoz ami nem fog összejönni. Más a vallásunk, az enyémmel soha az életbe nem fog minket összeadni a papjuk a templomban! A szülei meg ö is ehhez ragaszkodnak. A vallást szóba se hozom, inkább mondanám származásnak mert nem szoktam vallásoskodni. Fehér ruha, katolikus templom, százfös násznép, lagzi. Ez kellene. Említettem neki, hogy menjünk el a hivatalba összeházasodni amikor a lakás átiratás téma volt, elöször úgy akartam, de elzárkózott, kizárta. A szülei meg egyenesen kitagadják miatta, megmondták. Erröl a nagy csillogó rongyrázós izéröl álmodozik amit a celebeknél lát, a növére is olyat akart aztán nem az sült ki belöle, egy csomó pénzt meg beletettek.

Szóval ez volt a kiindulópont! Az elején kiderültek ezek a dolgok és amellett hogy nem is akarta-ellene volt a házasságnak, pont kijött hogy így sem én, sem ö nem akarjuk az esküvöt, jól megvagyunk. Amúgy van idösebb ismerösünk akinek középiskolások a gyerekei de nem házasodtak meg és ugyanolyan boldogok mint mi eddig. Nem értem miért találta most ezt ki ... Persze a gyerek téma nála tabu, nem bírja elviselni öket, nem akar! Ezt elfogadtam! Minek az esküvö? Hogy a nagy rongyrázásban megetessünk 100-200 embert aztán minden megy tovább ugyanúgy? Csak lehet mutogatni a gyürüt másoknak? Ezért akar kiszállni egy jó kapcsolatból?

Jobb annak a barátnöjének, ö kevésbé van szégyenben, aki 3 hónap után megcsinálta a nagy felhajtás-esküvöt aztán mire elérték az egy évet már váltak. Kérdeztem töle, állítólag neki nem kell már szégyenkeznie, mert volt már házas, csak az a gaz, szemét férje tönkretette. Az ö hibája, a többi nö vele megértö, adják alá a lovat, vigasztalják. Míg az én kedvesemet szivatják a dolog miatt!