Borzasztóan érzem magam a kapcsolatomban mégsem tudok szakítani. Voltatok már ilyen helyzetben, mit csináltatok?

1,5 éve vagyunk együtt a barátnőmmel. Ő 30 én 32 éves elvált apuka vagyok.A feleségembe szerelmes voltam, félrelépett és ez miatt váltunk el, kb. 1 hónapra rá ismertem meg a mostani barátnőmet akinek hála úgy éreztem ismét férfi vagyok.Az eleje jól indult, randi, meghódítás majd egy hatalmas szex.Azóta eltelt kis idő.

Hiányzunk egymásnak ha külön vagyunk, vágyunk egymásra de mikor találkozunk minden olyan más...Nem érzem azt, hogy beteljesedne az az űr ami úrrá lesz rajtam mikor nincs velem ha együtt vagyunk. A szexet is milliószor elképzelem amikor nincs velem, hogy úgy megdugom ahogyan az elején..gyönyörű nő de van, hogy már nehezemre esik szexelni vele pedig kívánom a testét.Sokat vitázunk sokszor nevetséges dolgokon(főleg a volt asszonyomon aki még próbál visszacsábítani de egy éltere végeztem vele és ezt a barátnőmnek is elmondtam de féltékeny, nagyon féltékeny).Mondja, hogy szeret és nem tudna elhagyni de ő is azt érzi, hogy nem működik, hogy valami hiányzik, talán a kémia, a szerelem pedig mindkettőnk részéről biztosan de belehalnék ha mással lenne, ha mással élné át azokat a hatalmas szeretkezéseket amiket elképzelek. (amit velem végül is nem sikerül) és ő is ugyan így nyilatkozik. Szakítani a legnagyobb vita után sem sikerül miközben érezzük mindketten, hogy nem jó és szenvedés az egész.Úgy érzem az időm vesztegetem.De annyira fáj csak belegondolni, hogy soha ne érjek hozzá és ha megtörténne biztosan totál kiborulnék.Se így se úgy nem jó. Mi a büdös francot csináljak?? Néha úgy érzem iszonyatosan szeretem és szerelmes is tudnék lenni de mindig falakba ütközök.Kikészük teljesen ettől a kapcsolattól. Nem akarom még egyszer átélni azt a fájdalmat amit a váláskor éreztem...