Egy pszichopata képes megváltozni, vagy csak ideig-óráig teszi a szépet és a jót?

Szerintem nem gyógyulhat ki egy pszihopata,ilyen a személyisége,visszalehez szorítani,érzéseit aktíváltabbá tenni,de ő ilyen marad.Legtobb mentális betegség gyógyíthatatlan, itt például borderline - ra értem, pánik betegség,fóbia,skizofrénia. Akár egész életedben együtt elhetsz ezekkel,vagy visszaszorírják a tüneteid vagy a tudomány téved és tényleg ki lehet gyógyulni belőle. Ez olyan mint a rák, vagy sikerül vagy nem és ha sikerül is meggyógyulni, esély van rá hogy újra előjön, vagy ki sem gyógyult belőle, csak azt mutatja. Az ilyen betegségeket gyógyszerrel kezelik.Szorongas, pánik, depresszió visszaszoritható. De egy torzult személyiséget,(évek alatt), vagy így született személyiséget átformálni, nagyon nehéz, új gondolkozás, értékrend,célok,önkép, nagyon nehéz. Ha a környezet látja hogy ő vele valami baj van :nárcisztikus, pszihopata, antiszociális.. . stb. ő maga attól fogva nem biztos hogy tudni fogja hogy ez nem normális, a saját agyában azt gondolja h normális amit tesz, "érez ". És a pszichopata hajlamos arra hogy jó szinbe tüntesse fel magát, hogy behízelegjen masoknak, így használja ki őket,nem fogja be vallani magának se, se másnak hogy ő egy torz, nem sebezhető.

Nem gyógyítható ki, mint a fentiekben írtam, személyiségét nem variálhatod át.

Korai felismerés (kiskor) , amikor még a személyisége alakulóban van, kell elkezdeni a kezelést.De akkor se lehet biztosra menni.

Öröklődik vagy valami trauma esetén torzulthat a személyiségük, vagy így születtek.

Olvastam egy könyvben, pszihopata volt a gyerek, és teljesen jó nevelést kapott, nem volt semmi baj, nagy szüleinél volt,meg találta a papaja puskáját,és lel*tte oket Pedig semmi háttér oka nem volt. Csak késztetést érzett. Vagyis lényegében nem érzett semmit.

2019. május 29., szerdaKÖVETÉS

National Geographic logo

TUDOMÁNY

Aki a pszichopaták álarca mögé néz

2012.08.08.PETER BERTUS-BARCZA

Jéghideg, kemény és érzelemmentes – mindez egy pszichopata jellemzője? De mi is rejlik az álarc mögött?

Aina Gullhaugen, norvég pszichológus

Fotó: Ole Morten Melgår

A pszichopatákról írt eddigi tanulmányok, főleg az antiszociális magatartásról és az empátia teljes hiányáról írtak, a betegek korábbi élményeit nem tanulmányozták, állapotukat biológiai eredetűnek és gyógyíthatatlannak tartották.

Aina Gullhaugen, a Norvég Tudományegyetem kutatója szerint az ilyen betegek állapota azonban nem feltétlenül végleges. A pszichopaták kezelése során Gullhaugen úgy találta, tapasztalatai sok esetben nem egyeznek az iskolapéldákkal, ezért A bárányok hallgatnak című filmben szereplő Clarice Starling FBI ügynökhöz hasonlóan ő is “beleásta” magát a pszichopaták elméjébe.

A film Hannibal Lecterről, a világ talán legismertebb kitalált pszichopatájáról szól, és remekül mutatja meg a hideg, érzelemmentes álarcot, amely mögé a sorozatgyilkos elzár minden gyengédséget, fájdalmat, együttérzést. A film alapjául szolgáló könyv szerzője, Thomas Harris bemutatja, milyen gyermekkori élmények formálták Hannibalt. Gullhaugen úgy gondolja, az ilyen hatásokból fakadó tünetek kezelhetőek.

A norvég fegyházak lakóival folytatott beszélgetések és meglévő tanulmányok alapján hasonlította össze Hannibal jellemét, valódi esetekkel és arra jutott, hogy a legkegyetlenebb bűnelkövetőket gyermekkorukban gondviselőik rendszeresen, fizikailag vagy lelkileg bántalmazták. A kutató szerint a betegek későbbi kegyetlensége nem más, mint e gyermekkori sérülésekre adott rossz válasz.

A pszichopaták tanulmányozása során vizsgálták az alanyok különböző képek láttán jelentkező azon fiziológiai reakcióit, melyek eltérnek a lelkileg egészséges emberek automatikus válaszaitól. Például, ha békét és nyugalmat sugárzó fotók után egy fegyver látványa nem vált ki érzelmet, előfordulhat, hogy valaki olyan környezetben nőtt fel, ahol a fegyver látványa mindennapos jelenség, sőt a túléléshez éppen a hideg, érzelemmentes viselkedés a legjobb stratégia, bár ezek után még további vizsgálatok is szükségesek.

Gullhaugen új eredményei szerint a pszichopatáknak is van belső igényük személyes, közeli kapcsolatokra, de képtelenek kialakítani ezeket. Az ilyen betegek gyermekkorában mindig szélsőséges nevelési módszerek érvényesültek: vagy teljesen közönyös, vagy szigorú szabályokhoz kötött, de érzelmileg üres családi háttér vette körül őket. Ez is jól mutatja, hogy viselkedésük nem független a gyermekkori tapasztalatoktól, ennek felismerése segíthet kezelésükben is.

A kutató pszichiáter végső konklúziója, hogy a betegség oka nem vezethető vissza egyetlen tényezőre. A genetika és a nevelés egymásra hatva formálja a személyiséget, önmagában azonban egyik sem magyarázza a pszichopaták viselkedését. A kutatási eredmények azt mutatják, újfajta módszerre van szükség a diagnosztizálásban és a kezelésben. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki gyógyítható, és egészségesen visszakerülhet a társadalomba, de a kezelés csökkentheti a visszaesés kockázatát.