Elhagynád a párod ha utána teljesen egyedül maradnál?

A páromat kb. egy évvel ezelőtt ismertem meg, 8 hónapja vagyunk együtt. Az első 2 hónap egész jól telt vele de aztán kiderült hogy folyamatosan megcsalt az első perctől kezdve. Sok gondolkozás után úgy döntöttem megbocsátok neki de csak azzal a feltétellel ha megszakítja a kapcsolatot a másik lánnyal. Ő ebbe látszólag beleegyezett. Eltelt pár hónap mire rájöttem hogy nem vetett véget a viszonyának, sőt már két lánynak is csapta a szelet nem csak egynek. Én adni akartam neki egy utolsó esélyt ha tényleg véget vet a másik két lánnyal folytatott viszonyával de közölte hogy erre Ő nem hajlandó és szakított velem.

Viszont más gondok is voltak a megcsaláson kívül. Sose foglalkozott velem kicsit se, mindig csak az saját gondjairól tudott beszélni, ha én akartam vele megosztani néhány dolgot mindig azt mondta hagyjam őt békén, nem érdekli mi van van velem. Sose vett nekem semmit, ellenben elvárta hogy az ételétől kezdve a cigijéig mindent kifizessek neki. Azért is pénzt kért tőlem ha az Ő házában aludtam havonta 2x kb. A haverjai is mindig fontosabbak voltak neki, simán lemondta a megbeszélt találkozónkat pár perccel előtte csak mert a barátja elhívta kocsmába, amiről utólag kideült hogy iszogatás helyett csajozás volt. És ilyen se egyszer történt.

A szakítás után egy hónapot töltöttünk külön, én nagyon rosszul viseltem a dolgot, Ő szokása szerint végig lányokkal szűrte össze a levet de valamiért mégis megkeresett hogy kezdjük újra. Mivel nagyon mélyen voltam a szakítás miatt, enni és aludni se tudtam, hánytam az idegességtől, ezért újra kezdtem vele hátha abbamarad ez az állapot. És úgy gondoltam még mindig jobb lesz elviselni a megcsalást és a megalázást amit tőle kapok mint tovább szenvedni a hiányától. Onnantól kezdve nyíltan elnéztem neki a megcsalást és szinte mindent szó nélkül hagytam ami bántott. De most elértem arra a pontra hogy úgy érzem nem bírom tovább elviselni a dolgait, idegesít hogy ennyire semmibe vesz, és kicsit se hálás azért a rengeteg lelki és anyagi támogatásért amit tőlem megkapott és még mindig megkap. Tudom hogy az én hibám hogy eltűrtem és nincs jogom keseregni miatta, de attól is félek hogyha elhagyom akkor bosszút áll rajtam miatta. A másik meg hogy nekem rajta kívül senkim sincsen, se barátaim se családom, teljesen egyedül maradnék összetörve az újabb szakítás miatt. Emiatt nem vagyok még teljesen biztos ebben az elhatározásban hogy elhagyom. Valamint még azt szeretném kérdezni hogy ha elhagynàm akkor egy pszichológus tudna segíteni feldolgoznom ezt a kapcsolatot? Volt aki kipróbálta és tényleg segített? Mert egyedül nem vagyok benne biztos hogy a mostani lelki állapotomban végig bírnám csinálni nélküle. És egyébként ha ez segít Én 20 éves vagyok, Ő 23.