Ti megszoktatok nezni a baratnőtok facebbokjat? , vagy esetleg megadja a jelszót, utobbi kicsit szerintem túlzás. hagyjatok h mas fuikkal chateljen? Es mi az a tema amit még eltűrtök?

Én nő vagyok, de nem érdekel a párom fb.ja.

Tudom a jelszót is (ő adta meg), de nem szoktam belépni. Van, hogy ő kér meg, hogy lépjek már be és küldjek el XY-nak egy üzenetet vagy nézzem meg, hogy visszaírt e Xy, mert mondjuk vár valami választ, de ő nincs netközleben éppen. Ilyenkor megteszem, de amúgy soha nem lépek be csak úgy ellenőrizgetni, hogy kivel mit cseveg. Nem is érdekel.

A telefonját sem csekkolom.. Ha valaki hívja, és ő pl épp fürdik, beviszem neki, soha nem venném fel (hacsak nem az én szüleim hívnak, mert mondjuk ilyen előfordult már, hogy apu hívta a páromat munka ügyben, azt felvettem).

De soha nem ellenőrizgetném így. Ő sem teszi. Teljesen megbízok benne, soha nem gondolnám, hogy köztünk ez éket verhetne.

Amúgy meg szerintem, ha valaki meg akarja csalni a párját, az úgyis megtalálja a módját fb.al vagy anélkül is.

Sosem nézem a barátnőm facebookját. Azzal beszél, akivel akar, szerintem a tiltás elfogadhatatlan egy kapcsolatban. És mivel nem ellenőrzöm, nincs olyan szűrő, hogy eltűröm vagy nem tűröm el. De hogy is működne az, hogy nem tűrök el valamilyen témát? Hogyan mondhatnám meg egy másik embernek, hogy kivel és miről beszélhet?

A féltékenység kezelésére vagy elkerülésére a nyomozás, tiltás, ellenőrizgetés rossz módszer.

Megnezi a parom mivel mondom neki hogy xy ezt irta nezd, olvasd el.

Mindketten tudjuk egymas jelszavat, nem ellenorizgetjuk egymast, nincs titkolnivalonk. A telefon se tabu, egyikunke se jelszavas, eleve csak az ovet hasznalom sms-re meg hivasra mert csak ő van korlatlan csomagban. Mindig mutatom h nezd ez v az ezt irta meg ő is. Nekunk nincs telo/face "privat szferank", egyikunk se igenyli.

Nem szoktam, nem ismerem a jelszót sem, ő sem az enyémet. Bármikor megnyitjuk egymás előtt egyébként ill. bejelentkezve szoktunk maradni (egymás laptopját szoktuk néha használni, ahhoz tzdjuk egymás jelszavát), nincs titkolózás, egyszerűen nem pofátlankodunk bele a másik személyes terébe és magánlevelezéseibe.

Egyszer kezdene el turkálni az üzeneteim között vagy megpróbálni beleszólni, kivel mit beszélhetek (megjegyzem nem találna semmit, minden ismerősömmel normálisan beszélek, nem flörtölgetek vagy írkálok ki tudja kikkel), akkor látna utoljára. Semmit nem gyűlölök jobban a féltékenységnél, nem adok rá okot, ha nem bízik bennem (vagy én benne), akkor az egész kapcsolat lószart se ér.

Tőlem nézheti a Facebookom. Sose értettem, miért gondolják egyesek, hogy ez valami tuti módszer a hűtlenség leleplezésére. Ha meg akarnám csalni, biztos, hogy más platformot használnék és kitörölnék minden előzményt, ami kompromitáló lehet. De sose voltam hűtlen.

Amúgy szerintem párom nem nézegeti a Facebookom, én se az övét, nem is érdekel. Ha megcsal, és nem veszem észre, akkor elsősorban magamra leszek mérges, hogy ennyire vak voltam, hogy nem figyeltem a páromra, és ilyen dolgok sem szúrtak szemet.

26N

de furcsa szavak egy párkapcsolatban:

"hagyjátok", "eltűrtök"...