Szakítás 3 hetes baba mellett? Ez a hormonok miatt van? Mit tegyek?

17 éves koromban lett egy barátom, akit nagyon szerettem. De valószínűleg ez az érzelem egyoldalú volt, mivel a kapcsolatunk alatt többször megcsalt (10 hónapot voltunk együtt), mindenért engem hibáztatott, folyamatosan én voltam a hibás/a szerencsétlen/ a hü..e. Igen, én is követtem el hibákat, nem azt mondom, hogy tökéletes vagyok, de teljesen elnyomott, korlátozott. A végén már olyanokért piszkált, hogy miért festetem a hajamat, miért megyek bulizni a barátnőimmel, vagy hogy miért nem fogyókúrázok (sosem voltam 55 kg felett, szóval kövérnek nem mondanám magam).

Szakítottunk, aztán egy ideig nem beszéltünk, majd lett egy "se vele, se nélküle" kapcsolatunk, ami addig tartott, amíg a vőlegényemet meg nem ismertem. Akkor valahogy kinyílt a szemem, hogy mégis milyen ember az exem, sosem fog megváltozni és ugrálhatok neki, amikor csak kedve van hozzám, de a változás sosem lesz tartós. Nem beszéltem vele nagyon sokáig, nem találkoztunk és boldog voltam a vőlegényemmel, vagyis még ma is az vagyok. Viszont mielőtt kiderült a terhességem, az exemmel elkezdtünk újra beszélgetni, de ennyi volt, semmi nem történt. Vagyis szóba került, hogy ő szívesen megpróbálná újra, mert a másfél év alatt, amíg nem beszéltünk, rengeteget változott és rájött, mit veszített... Bevallom, elgondolkoztam azon, hogy adok neki egy esélyt, de közben itt van a vőlegényem is, akivel tökéletes a kapcsolatunk, teljesen ellentéte az exemnek. Kimutatja, hogy szeret, bármit megtenne értem/értünk, az elejétől kezdve felvállal és a tenyerén hordoz. Aztán terhes lettem és képtelen lettem volna a szakításra, főleg, hogy a páromnak évek óta a legnagyobb vágya volt egy gyerek (idősebb nálam). Akkor össze is vesztünk az exemmel, fél évig nem beszéltünk. De most újra felbukkant és ma egyedül voltam a picivel itthon és meglátogatott (beszélgetünk már 3 hete iMessage-en). Elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy olyan agresszíven reagált, mikor elmondtam neki, hogy terhes vagyok és hogy úgy eltűnt, de hogy még mindig komolyan gondolja, hogy velem akar lenni, még úgy is, hogy van egy lányom...

És teljesen elbizonytalanodtam.

Jövő májusban lenne a vőlegényemmel az esküvőnk és tényleg szeretem. De itt van az, hogy mi van, ha az exem megváltozott és most tényleg működne a dolog közöttünk.

Viszont ha újra csak duma az egész, akkor ott leszek egy babával, teljesen kiszolgáltatottan. És ha mi összevesztünk, vagy hullámvölgyben voltunk, akkor ott volt minden, az ajtócsapkodástól kezdve a tányértörésen át a kocsitörésig minden. És nem akarnám, hogy a lányom úgy nőjjön fel, hogy 3-4 hetente van egy ilyen cirkusz, amiken én nagyon kiborultam, néha napokig fel sem keltem, csak sírtam... De közben rengeteg jó pillanatunk volt és tagadhatatlan, hogy még érdekel, mi van vele.