Mit gondoltok, melyik parkapcsolat lehet mukodokepes hosszutavon?

"Alapvetoen azt vallottam h a normalis parkapcsolathoz az kell, hogy mindket fel tudjon a masikrol, olyan szinten hha nem talalkoznak az adott nap, akkor legyen napi tobbszori telefob, sms, a lenyeg h tudjak mit csinal a masik, tudjanak a masikrol. legyen rengeteg kozos program, mert ezaltal lesz elmeny amires kesobb emlekezni lehet stb. En tipikusan az az eset vagyok hogy mindent elmondok a paromnak, vagy mindent leirok de tenyleg mindent. Ha irok egy uzenetet es nem jon valasz panikolok, h megcsal, nem kellek mar, ha egyutt vagyunk es nem olel meg akkor nem szeret, szoval lenyeg ami lenyeg, eddig nagyob ragaszkodtam minden paromhoz, es tenyleg elvartam a napi uzeneteket, minel tobbszori talalkozasokat, h beszeljunk mindenrol stb."

Nézd, mások vagyunk és pont ezért más dolgok is működnek számunkra, az előbbi idézettel te konkrétan leírtad a rémálmomat. Egy napot nem tudnék olyan párkapcsolatban eltölteni egy olyan emberrel (fiatal és befolyásolható koromban volt exem, akinek hozzád hasonló volt a felfogása, soha többet), akinek a napom minden percéről el kell számolnom, akivel egész nap valamilyen kommunikációs kapcsolatban kell lennem, aki képes féltékenységre és azt hiszi, hogy megcsalom, ha nem válaszolok azonnal.. Független típusként az ilyen mértékű tapadást nem tartom egészségesnek és az ilyen kapcsolatnak a gondolatától is rosszul vagyok.

Nyilván a másik végletet sem tartom normálisnak (ha az ember teljesen leszarja a másikat és csak akkor "veszi elő", amikor kényelmes). Abban viszont maximálisan egyetértek, hogy mindkét félnek legyen meg az énideje, saját hobbijai, programjai, baráti társasága, ezek idővel persze keverednek, de szerintem nem arról szól egy párkapcsolat, hogy két félember összeolvad, hanem hogy két teljes egyén egymást választja társként. Nem sziámi ikerként, társként.

Lassan 7 éve vagyok a férjemmel, anno távkapcsolatban kezdtük többszéz kilométeres távolsággal. 2-3 hetente együtt töltöttünk pár napot, a többi időben hetente 1-2 alkalommal hosszabban Skypeoltunk, néha írtunk egymásnak üzenetet, de mivel egyikünk sem a chatelős/telefonálgatós fajta (konkrétan utáljuk), ezért nem írtunk minden nap, sőt, volt, hogy 2-3 napig sem kerestük egymást, amikor mindketten elfoglaltabban voltunk. Ha ezen akkor elkezdett volna hisztizni bármelyikünk, akkor már nem lennénk együtt. Mindkettőnknek megvolt közben a maga élete is, mindketten volt, hogy utaztunk közben, voltunk fesztiválon barátokkal, de a megcsalás fel sem merült egyikünkben sem - régen rossz lenne, ha ezen rágnám magam, egyenes és korrekt embernek ismertem (különben együtt sem lettem volna vele), nem éreztem úgy soha, hogy lenne félnivalóm. Azóta összeköltöztünk, összeházasodtunk, de a mai napig teljesen természetes, hogy vannak külön is programjaink, amik néha több naposak, ilyenkor sem lógunk a chaten vagy a telefonon, hagyjuk a másikat, hogy jól érezze magát és utána ha hazaér megbeszéljük az élményeket.

A féltékenységet személy szerint ugyanakkora bűnnek tartom egy kapcsolatban, mint például a megcsalást, nálam azonnali szakítóok, zéró tolerancia. Nem adok rá okot, én is megadom maximálisan a bizalmat, de ugyanúgy el is várom cserébe.

Ez szerintem csak a résztvevők habitusától függ.

Én pl. a kettő közötti középutat preferálom... megőrülnék, ha minden egyes lépésemről be kellene számolnom, és el lenne várva, hogy arról is írkáljak munka közben, hogy hány pohár vizet ittam meg hányszor mentem le a lenti büfébe, de egy bizonyos idő után (1-2 év) heti 2 találkozás nekem kevés lenne.

Az alap, hogy tudjam, kb. hol van a párom, ha este megy el huzamosabb időre, és ha nem jön haza/késik, akkor telefonáljon.

Leírtál két végletet... plusz nagyon sok múlik az egyéni igényszinten, mert ha az egyik fél minden percét a párjával szeretné tölteni, a másik meg igényli a privát szférát, akkor egyikük sem fogja jól érezni magát hosszú távon, egymáshoz illő, hasonló igényszintű felek viszont jól tudnak működni, akkor is, ha valamelyik végletet testesítik meg.

Szerintem valahol a kettő között ideális, legalábbis számomra. Szerencsére a párom is hasonló.

Szerintem is két végletet írtál. Én nőként nem tudnék elviselni ilyen kapcsolatot, amit felvázoltál az első bekezdésben, mert egyszerűen nem tudnak érdekelni ilyen nüasznyi apróságok mint a másik ebédje meg az ilyen"mi újság" szintű csacsogások, így a napi többszöri telefon is kilőve.

Nálunk (távkapcsolatban x ezer kilométer, havi egy heti együttléttel) úgy mennek a dolgok, hogy napközben nincs sms, hívogatás meg társai, hanem este 8-9 körül írunk egymásnak, majd ha úgy van heti pár telefon 20-30 perces időkkel. Nekünk ez bőven elég, a kapcsolat még ettől nem stagnál. A sok felesleges csacsogásnál fontosabb pár mélyebb beszélgetés. Az viszi előre a kapcsolatot, nem pedig az ha beszámolsz neki az aznapi munkádról, ebédedről, anyukádról, kiskutyádról, problémákról, csakhogy tudjon mindent a kedves.